Fichte: A boldog és boldogtalan, a valódi és látszólagos életről

Johann Gottlieb Fichte (Rammenau, 1762. május 19. – Berlin, 1814. január 29.) német filozófus. A német idealizmus (metafizikai idealizmus) megalapítója és Schelling, illetve Hegel mellett legfontosabb képviselője.

1794-ben Jénába hívták a filozófia professzorának. Itt alkotta meg saját, Wissenschaftslehre (Tudománytan) elnevezésű, az Én fogalmára épülő és azt abszolutizáló szubjektív idealista rendszerét, és ezzel nagyon közel jutott a szolipszizmushoz.

Jelen előadás-részlete "A boldog élet útmutatója, avagy a vallás tana" c. előadássorozatának (Berlin, 1806) első előadásából való, (fordította Hankovszky Tamás) amelyben egyfajta szellemi útmutatást próbál adni filozófiájára építve, a szellemi keresőknek, akik a hagyományos jámbor vallásosságon túl kívántak lépni.

"Mint útmutató, valóban utat akar mutatni a boldog élethez, amely Fichte felfogásában azonos a bölcseletileg átgondolt vallási életvezetéssel. Mindezt az Útmutató - amely a János-evangélium Krisztusát követve egyszerre akar út és igazság lenni - oly esztétikai szépséggel és gondolati mélységgel adja elő, hogy keresve sem találhatnánk párját a világirodalomban. E munka az ént tudásként definiálja, és a tudásnak kettős státusza van: egyszerre istentudás, vagyis a véges én abszolútumra vonatkozó ismerete, ugyanakkor Isten-tudás, vagyis Isten gondolkodása a véges énben."