Band info:
https://autumnnostalgie.bandcamp.com/
https://www.metal-archives.com/bands/...
https://open.spotify.com/artist/03B0A...
/ autumn.nostalgie.official
Contact & info: [email protected]
Lyrics:
Kinek van annyi bátorsága,
Hogy a bálványban a szörnyet meglássa.
Újrakezdeni, megint élni,
Mindent kalapáccsal teremteni.
Magam akartam, hogy észre vegyem,
A szemek mögött rejlő ürességet.
A tekintetekből jöttem rá,
hogy itt egyedül maradtam örökre.
Nincs olyan, aki elakarna veszni,
Aki a kalapácsot újra felemelné.
Erővel lesújtani mindarra,
Ami a félelem forrását táplálja.
A villám jöttét hirdetnétek,
De elpusztulni nem mernétek.
Táncolni próbáltok a kötélen,
De fösvénységtek üvölt az égbe.
Végigtekintek a ködös pusztán,
De már csak dermedt emlék az egykori táj.
Sötétség borítja be a valóságot,
Ahol minden csak árnyéka önmagának.
Elkorhadt már mindaz mi látható,
Beborított mindent a hajnali hó.
Fehér lepelben hűen őrzi,
A láthatatlan világ emlék képeit.
Az örök lét után vágyódva,
Az életet végleg feláldozva.
A hófedte tájban betakarva,
az érinthetetlen elcsitulva.
Mindent széthordott a fagyos szél,
Elveszett már a megszokott kép.
Az élet a halállal átitatva,
A kezdet a véggel lezárva.
Fertőzött minden gondolat,
Az elmúlás jelenvalóságával.
Minden csak véges és múló álom,
A felébredés az illúziót,
Végleg a valóságba zárja.
Kitudna még olyat gondolni,
Amiben a vég meg nem látszódik.
Üresen és végtelenül,
AZ életet választani emlékül.
Az életet választani emlékül,
Életben maradni végtelenül.
EN:
Who’s got the courage to recognise the monster in the idol,
To start again, to live again, create everything with a hammer.
I wanted to see for myself the emptiness behind the eyes,
From the gaze I have noticed, that I was left here alone, forever.
There’s none who’d lose themselves, who would lift the hammer again,
Strike down with force on everything that feeds the source of fear.
You would herald the coming of the lightning, but dare not be destroyed,
You’re trying to dance on the rope, but your misery roars to the skies.
I look upon the misty wilderness, but the onetime landscape is a frozen memory,
Darkness covers the reality, where everything is just a shadow of itself.
Everything that’s visible is rotten, the snow of dawn covered everything,
The after-images of an invisible world are kept faithfully in a white veil.
Longing for the eternal life, sacrificing the life for good,
Underneath the snow-covered landscape the untouchable lies silenced.
Life imbued with death, the beginning closed with the end,
All the thoughts are infected with the ubiquity of passing away.
Everything is a finite and passing dream, awakening turns this illusion permanently into reality.
Who could think of something in which the end is not visible,
To choose life as empty and endless as a memory.
To choose the life as a memory, to stay alive eternally.
Информация по комментариям в разработке