Hoztam e 216. / Dóri sürgősségi császárok egy állami, vidéki kórházban

"Nem volt túl megnyugtató így hazajönni a kórházból, úgy hogy nem is tudtam, hogy mit kezdjek hirtelen az anyasággal.... Ezekkel a helyzetekkel újdonsült anyukaként nem biztos, hogy tud valaki azonosulni, és én nem tudtam. Ezt sokáig szégyelltem is, a mai napig nem nagyon merem elmondani, hogy mik történtek velem ott lelkileg, mert az van, hogy amíg pocakban van a baba, addig megkérdezik, hogy hogy vagy, de amikor már megszületik onnantól senkit nem érdekel, hogy te hogy vagy, hanem a baba jó-e, jól eszik-e, tehát szokásos alapvető kérdések. Szóval igen, amikor hazajöttem, olyan lelki állapotba kerültem, amit a mai napig nem is tudok elmondani, nem éreztem azt a hatalmas nagy szeretetett (a babám felé)... Tehát hirtelen nem jöttek azok a nagy érzések, amit a nagy könyvben írnak meg, úgyhogy nagyon durva lelki problémaim voltak, és depresszióba kerültem. Voltak olyan pillanataim, hogy be szeretnék ülni az autóba világgá menni egyedül. A környezetem se segített ezen a lelki állapoton, kaptam nagyon sok bántást, hogy én nem tudtam megszülni a babámat..."