A Sötétség Hajnala

*Verse 1:*
Éjszaka csendje, a hold fénye kihunyt,
Az árnyak közül egy hang kiált, elér a múlt.
Vérrel festett falak közt, hol a lélek pihen,
A pokol kapuja nyílik, s a démonok kimenekülnek.

*Chorus:*
Felkel a sötétség, elnyel mindent, ami él,
A szív dobbanása, a halál hívó szava kél.
Harcolj, míg van erőd, a sötét harcos kél,
Mert a sötétség hajnalán a fény sosem él.

*Verse 2:*
Tomboló viharnak tánca, az ég haragja zeng,
Lángok nyelve nyaldossa, a világ most elmereng.
Árulás és fájdalom, a szívnek mély sebei,
De a lélek tüzében még ott ég a harc heve.

*Chorus:*
Felkel a sötétség, elnyel mindent, ami él,
A szív dobbanása, a halál hívó szava kél.
Harcolj, míg van erőd, a sötét harcos kél,
Mert a sötétség hajnalán a fény sosem él.

*Bridge:*
Láncok csörgése, a rabok szabadulni vágynak,
De a gonosz keze erős, bilincsek nem lazulnak.
Ám egy harcos még áll, szeme tüzesen ég,
Az utolsó csata jön, a végítélet éjjelén.

*Chorus:*
Felkel a sötétség, elnyel mindent, ami él,
A szív dobbanása, a halál hívó szava kél.
Harcolj, míg van erőd, a sötét harcos kél,
Mert a sötétség hajnalán a fény sosem él.

*Outro:*
A világ romokban, de a harcos állva marad,
A sötétség elnyeli, de a szív tovább doboghat.
Mert a sötétség hajnala mindig újra jő,
De a fényért küzdő lélek soha meg nem tör.