VIDÁK ISTVÁN (1947) – textilművész és Kelet-kutató.
Felesége Nagy Mari textilművész. Szellemi szabadfoglalkozású. 1986 óta MAOE-tag. Feleségével a hetvenes évek elején fellépő „nomád nemzedék” élcsapatához tartozva Gödöllőről indult el a népművészet megújhodását kereső programjával. 1972 és 1982 között az egész magyar nyelvterületet bejárva kutatták és művelték a kosárkötés különböző ágait. Több évtized alatt kifejtett alkotómunkásságukkal a népművészet ifjú mestereiből a hivatásos területen is jegyzett művészekké váltak. 1979 óta folyamatosan kutatják, művelik és tanítják honfoglaló őseink hagyatékát, a nemezkészítést. Tanulmányutakon tökéletesítették tudásukat. 1979–2011 között bebarangolták a kis hazát, Erdélyt, a volt Szovjetuniót, Finnországot, Svédországot, Dániát, Németországot, Hollandiát, Franciaországot, Ausztriát (múzeumok, kutatók, nemezkészítők), majd Türkmenisztán, Törökország, Bulgária, Albánia, Jugoszlávia-Koszovó, Szlovákia, Kazahsztán, Kirgízia (több éven át) és 2007–2011 között India: Ándhra Prades, Radzsasztán, Gudzsarát következik.
Összesen 43 kisebb-nagyobb könyvet írtak (kosárkötés, játékkészítés, nemezkészítés, nemezsátor-készítés, növényi festés, szövés-fonás, batikolás, ősi magyar minták értelmezése témakörökben), melyek közül legfontosabbnak a 2005-ben megjelent Nemezművészet, hagyomány és újrafelfedezés (Duna–Tisza Közi Népművészeti Egyesület, Nemezművészeti Műhely, NKA-támogatással, Kecskemét, 2005) címűt tartják.
Tevékenységük azért különleges, mert egyidejűleg tevékenykednek mint néprajzkutatók, alkotnak mint művészek, és tanítanak mint szakoktatók.
Информация по комментариям в разработке