Dalszöveg:
Még mindig érzem az illatod a párnámon
Pedig tudom, hogy nem vagy itt, csak álmodom.
A szélben hallom a hangod, ahogy a nevemet súgod,
De a valóság falán minden ajtó csukott.
Próbáltam továbblépni, esküszöm, akartam,
Más srácok asztalánál a helyem kerestem, kutattam.
De hiába néznek rám, én csak a falat bámulom,
Hogy nem te vagy az, azt minden percben fájlalom.
Túl sok a reggel, ha te nem vagy ébren,
Csak állok a sötétben, a semmi közepében.
Mert még látom, ahogy hozod nekem a kávét,
Amikor a világ súlya túl soknak tűnt még.
Bár itt lennél, bár újra fognád a kezem,
Nélküled minden nap egy üres, néma üzenet.
Swipe-olok balra, swipe-olok jobbra,
De egyik arc sem hasonlít a te arcodra.
Ugyanazok a dumák, ugyanaz a póz,
De bennem a hiányod csak egy mélyebb sebet okoz.
Keresem a szemedet minden idegenben,
De te voltál az egyetlen az életemben,
Aki értette a csendem, aki ismerte a hibám,
Most meg csak nézem, ahogy elúszik a délután.
Mert még látom, ahogy hozod nekem a kávét,
Amikor a világ súlya túl soknak tűnt még.
Bár itt lennél, bár újra fognád a kezem,
Nélküled minden nap egy üres, néma üzenet.
Csak egy percet adj még, csak egy utolsó szót,
Hogy elmondjam neked, ami régen is jó volt...
Hiányzol... annyira hiányzol...
Hallom a hangod a szélben...
Még látom a kávét a kezedben...
Bár itt lennél még velem.
Информация по комментариям в разработке