Kosztolán - Svehla vezér bűnhődése - Helyei László előadásában
Nyitramegyében annyi a vár, hogy még ma is hemzsegnek ott a várurak. Persze a hadikürt nem harsog ki a várudvarról, kobzos nem pengeti lantját a vár ablaka alatt, amelyben muskátlis virágcserepek vannak, sisakos lovag nem kéredzkedik be a felvonó hídnál. A hatalmas nagy főurak kihaltak, a váracskák részint épségben, részint romokban, részben szegény emberek kezeire jutottak s innen a gúnyos szállóige a nyitrai várurakra, amelyben a rossz magyarság is benne van: "Várban lakok, bocskorban járok."
A szőke Vág folyam csupa várak közt jár.
Nem is csoda: mert egyik megyében sem volt annyi várnak alkalmas hely, mint Nyitrában. Már a bejövő magyarok is sok megerősített táborhelyet találtak itt; Galgócot, Nyitrát például még a tót hercegek építették. Ez még olcsón jutott a magyarok kezére, ha igaz az a "piros kantár, fehér ló" dolog.
A várépítéshez a királytól kellett engedélyt kérni. Ő jelölte ki a helyeket is. S ez már bizonyos kaptafára ment: "Menj Nyitramegyébe és ott építs!" Százával vannak ott várhelyek. Égnek meredező sziklák, teke-alakú hegycsúcsok, regényes völgynyílások. A főuraknak még a saját birtokukon sem volt szabad várat építeni, mindig a király adta az engedélyt és a helyet is.
Minden vár két részből állott: a külső és belső várból. A külső vár volt a legterjedelmesebb, itt voltak az őrség és egyéb várnép lakházai, az istállók, a gazdasági épületek és a kert. Itt szokták tartani a hadgyakorlatokat és tornaünnepélyeket. Az egészet bástya körítette, néha mély árok és magas földsánc is.
A külső várnak mintegy a szíve volt a bástyákkal megerősített belső vár. Mintha egy nagy karikagyűrűbe egy kisebb volna betéve. Itt állt az őrtorony (a várnép végső menedékhelye), a várúr lakása, itt volt a kút.
A külső és belső vár közt vonóhídon közlekedtek. A várúr és családja a főtéren álló házat foglalta el; itt volt a lovagterem, a kápolna, a vendégszobák, valamint a fegyvertár; alul a börtönök húzódtak, nyirkos borzasztó lyukak. A legtöbb várban alagút is volt, amelynek titkát csak a várurak ismerték s amely messze, néha mérföldnyi távolságokban vezetett ki lakatlan rengeteg közepébe.
Az őrtoronyban egész nap ott guggolt a toronyőr (rendesen a legjobb szemű fickó a várnépből); kémlelte, ügyelte a környéken történő mozzanatokat, s a várurat mindenről tudósította előre megállapított jeladással, tárogatóval vagy kürttel.
Jó Nyitramegyében még a hegyek sem voltak elegendők. A Vágvölgy közepére, termékeny lapályra is jutott egy vár: Kosztolán. Királyi várerősség volt hajdanában, s talán emlékezetes története se lenne, mint annyi másnak, ha véletlenül belé nem botlik Svehla vezér.
Svehla vezér cseh volt és a Mátyás király seregében szolgált cseh csapatjával jó zsoldért. De a barátság csak addig tartott, míg Mátyás a horvátok ellen nem indult.
Svehla vezér akkor így szólott:
A csehek és horvátok majdnem egy nyelvet beszélnek, egy vérből valók. Vér a vére ellen nem harcolhat. Eressz engem haza, fölséges királyom!
A király a fejét csóválta: "Ritkaság a csehben ilyen becsületes ember!" Majd hangosan így szólt:
Hát eredj, nem bánom. A kedvetlenül kihúzott kardnak, jól tudom, úgyis tompa az éle.
Ellátta költséggel s a cseh haza indult. Amint ment, mendegélt danoló csapatjával Morvaország felé, egyszerre eléjük tárult a reggeli szende napfény aranyában a gyönyörű völgy Kosztolán festői várával.
Ez a paradicsom! - lelkesedtek a csehek.
Itt volna jó lakni... Vajat enni, olvasztott zsírt inni (mert ez a jólét netovábbja a cseheknél)!
Hm, - mormogta Svehla vezér, - van egy jó eszmém, de egy kicsit vakmerő.
Éppen arra ment egy cigányasszony. A vezér rákiáltott:
Hej, vén szipirtyó, erre, erre! Tudsz-e jósolni?
Tudok uram.
Miből? Égi jelekből? Az nem ér semmit. Az égnek nem hiszek, az messze van s csalárd.
Én a tenyeredből jósolok.
A tenyér? Az más. Az az enyém. Abban megbízom. Az nem csal meg. Nesze, fogjad s jól nézd meg, mi áll rajta.
A cigányasszony figyelmesen forgatta, nézegette a kéztő-erek kúsza útját.
Mondd meg, sikerül-e az a vállalatom, amire most gondolok?
Sikerül.
Vesztek-e csatát?
Halálod után győznek le.
Viszem-e sokra életemben?
Magas állásban fogsz meghalni.
Ezzel a jóslattal körülbelül meg volt elégedve Svehla vezér és a csapatjához fordult:
Hát tudjátok-e mit gondoltam? Itt van ez a tündér vidék, amire azt mondtátok, hogy "de jó volna itt lakni!" Hát lakjunk itt. Búza, fa, széna, víz van itt bőven s azonfelül annyi szép asszony, hogy Prágában sem több. Amott áll a vár, a királyé. Csinos fészek! Nehezebb volt építeni, mint beleköltözni. A király most el van foglalva a horvátokkal; vagy visszatér, vagy otthagyja a fogát. De akármi essék, ezt a várat most gyerekjáték lenne elfoglalni. Van is benne őrség, meg nincs is.
Foglaljuk el! - rikoltották a hosszú cseh legények.
#hangoskönyv önyv #rádiószínáz #hangjáték #színház #audiobook #mikszáth #stirlitz #szamárpad #szamarpad #felvidék #erdély #trianon100 #trianon
Информация по комментариям в разработке