DGy 2009/15. Dávid Gyula: Most és mindörökké - az állandó állapotú Világegyetem

Az újkori tudomány kialakulása óta, Newtontól Einsteinig magától értetődőnek tekintették az eredetileg Giordano Brunótól származó csillagászati világképet, a térben és időben végtelen, mindenhol egyforma Univerzumot. A modern kozmológia standard modellje, a véges idővel ezelőtt bekövetkezett Nagy Bumm puszta létezése, valamint az anyag vele járó, egymást követő, de lényegesen különböző állapotainak sorozata alapjában ingatta meg ezt a világképet. Akadtak, akik mégis ragaszkodtak hozzá, és többé-kevésbé erőltetett feltevések segítségével igyekeztek hozzáilleszteni az állandó állapotú Világegyetem modelljéhez a megfigyelt, ennek ellentmondó tényeket. Az utóbbi időben azonban felbukkant egy modell, amely megkapó egyszerűséggel és ötletességgel foglalja dialektikus egységbe a Nagy Bumm és a Steady State modell látszólag durván ellentmondó fogalmait. (A modell valószínűleg pénzügyi körökből származik, mert "az örökös infláció elmélete" névre hallgat.)