Horus x Marcus x Rácz Gergő - VISSZHANGOK

Booking/fellépésszervezés:
Varga Mónika / 0670-772-0773 / [email protected]

➤ Tiszavirág projekt:
  / tiszaviragprojekt  

  / raczgergo_official  

Digitális platformok:
https://wmmd.lnk.to/HorusMarcus_Vissz...

Videóklip: PN Studio
Rendezte: Nagy Márk Richárd, Somogyi Péter
Operatőr: Nyári Roland (Nyári Roland Photo)
Utómunka: Somogyi Péter (PN Studio)

Szövegíró: Nagy Márk Richárd, Rácz Gergő, Somogyi Péter
Dalszerző: Kovács Norbert
Felvétel: Somogyi Péter (PN Studio)
Keverés/Master: Kovács Norbert (SMITHMUSIX)
Cselló: Szontagh Márton

Végleg elalszik a táj
Megfakul egy kép
De vajon ki lesz, aki emlékszik rám
Mikor már nem leszek rég?
Ki lesz, aki megsirat majd?
Ki lesz, aki eltemet engem?
Ha porrá lesznek majd a csontjaim is
Vajon tudják-e hogy mit tettem?
Hogy kiket szerettem, hogy ki volt mellettem
Hogy mindent megtettem, amit lehetett
De ketyeg az óra, és csak visszhangok maradnak
Belőlünk, de nincs lehetetlen
Ezért, éld az életed testvér
Az asztalomnál ma mindenki elfér
Fekete fehér a világ és tudom
Hogy csak a szeretet teheti színesebbé
Szeretnék valamit itt hagyni
Mielőtt eltűnnék
Mint egy tóba dobott kő hullámot kelt
Minden tettem a víz tükrén
Kérlek, mondjatok értem egy imát
Hogyha elhagyom egyszer ezt a börtönt
A szél elfújja a szavaim
És ugyanúgy forog tovább majd a földgömb

Majd ha elfogynak a szavak
És már vége, és már vége a zajnak
Belőlem csak ennyi marad
Egy ismerős, egy ismerős visszhang

Ülök a szobámban egyedül
Csak egy telefon a kézben
Azon gondolkodom vajon tettem-e valamit
Az életben vagy csak a Face-en
Vajon többet érek-e, mint százszor
Ugyanaz a jól sikerült kép az Instán?
Egy kellemetlen folt maradok
Vagy barátodként emlékszel-e majd rám?
Keserédes könnyeket hullatok
Azon, hogy ki voltam régen
De tudom, hogy megérte minden mit tettem
Hogyha fordul az érem
Egy szívdobbanás sem volt hiába
Egy rossz döntés sem volt hasztalan
Soha nem bántam meg egy ölelést sem
Pedig voltam eleget vígasztalan
Néha gyűlöltelek, néha te sem szerettél
Fájdalmat okoztam másnak
De engem soha nem érdekelt az
Hogy mások milyennek látnak
Ha megszűnik a dal és mikrofonnal a kezemben
Elfekszem a porban
Csak egy apró visszhang maradok majd
De aki ismer tudja ki voltam

Majd ha elfogynak a szavak
És már vége, és már vége a zajnak
Belőlem csak ennyi marad
Egy ismerős, egy ismerős visszhang