Ártéri gazdálkodás és természetvédelem a Bodrogközben

A Tisza és mellékfolyója a Bodrog az 1800-as évek második felében megkezdett folyószabályozások előtt hatalmas területeket öntött el. E korban Magyarország területének csaknem egynegyede ártér volt. A vízi, mocsári és erdei élőhelyekkel váltakozó hatalmas területeken zavartalanul élt az ártéri élővilág. A folyó épített és rombolt, hol új medret vágott, hol a régi morotvákat töltötte fel ismét. A rendkívül változatos mozaikos elrendezésű tájon egymást váltották az összefüggő és ligetszerű erdők, a mocsaras, vizenyősebb területek. E változatokban gazdag élőhely láncolat növény és állatfajok sokaságának nyújtott életteret. A halászatból, vadászatból és madarászatból élő pákászok, a fejszével dolgozó favágók nem tudták és nem is akarták megzavarni az ártér paradicsomi nyugalmát. Az emberek együtt éltek a folyóval és annak környezetével.

Ez az idill azonban nem tarthatott örökké. Az 1850-es évektől kezdve sorsdöntő változások következtek. Az emberi igények és szükségletek változása szükségessé tette az ármentesítést és vele együtt a folyószabályozást. A gátak közé szorított folyók vize áradáskor jóval az addigi vízszint fölé emelkedett. Az áradások nem várt helyeken és nem sejtett erővel szaggatták át a gátakat. Még inkább eltökélt céllá vált a folyók megzabolázása. Az ármentesítések hatására a hullámtéri terület az eredeti töredékére zsugorodott össze. Az ármentesített területek mocsarait lecsapolták, erdeit jórészt kiirtották, és a földet művelés alá vonták.


A ma még fellelhető a régmúltat idéző Bodrogköz mocsaras, vizenyős tájainak természeti értékeit és egy új tájhasználati módszerkezdeményezést mutatunk be filmünkben.

Rendező-operatőr: Becse Tamás
Vágó: Mezősi Tamás

Zemplén TV 2007