Szádvári Gabriella, tragikus sorsú sztár-tévébemondó élete a videó alatt

Szádvári Gabriella (1950-51 vagy 1953. 08. 20. – ~1996 vagy 2005) 1976 és 1981 között a Magyar Televízió népszerű bemondónője volt. Eredeti neve Lükő Gabriella.

1968-72 GIMNÁZIUMI SIKEREK
Az óbudai Árpád Gimnáziumban szépkiejtési és szavalóversenyeket nyert.

1972-81 ORSZÁGOS SZTÁR
1972-ben a Színművészeti Főiskola felvételijén az utolsó fordulón esett ki, ezért az akkori szokás szerint a Magyar Televízióhoz került, ahol először vágóként dolgozott, majd legkésőbb 1976-ban bemondó lett.
Gimnáziumi éveiben Kazinczy-díjat is kapott.
Nyilatkozatai szerint otthon rendszeresen gyakorolt: hangosan olvasott.
Óriási népszerűségnek örvendett, igazi sztár volt, rajongói levelek árasztották el, magazinok címlapjait borították fotói.
Férje ebben az időszakban Rózsa György televíziós szerkesztő-műsorvezető volt.
Nemcsak bemondóként dolgozott, rendezvények, koncertek műsorvezetője volt, verset mondott, sőt, énekelt is a Kati és a Kerek Perec együttes „Jókedvű nap” c. tévéműsorában 1978. június 17-én.

1981-85 ZUHANÁS A MÉLYBE EGY PILLANAT ALATT
A legutolsó időszak, amikor tévéműsorokban, újságcikkekben olvasni lehet a nevét, 1981 februárja.
Ezért valószínűleg ekkor történhetett, hogy ruhaeltulajdonításon érték egy üzletben, melynek híre az egész országban elterjedt, ezért a képernyőről rögtön eltávolították. Épp az eset előtt kapott egy külön a számára írt sanzont is, de ennek feléneklésére már nem került sor.
Később szerkesztőként, kulturális szervezőként dolgozott a háttérben.
Valószínűleg a kellemetlen eset volt az oka, hogy 1981 februárjában beszervezték titkosügynöknek. Feladatát azonban nem tudta ellátni, ezért a következő évben törölték.

Ezután évekre eltűnt a nyilvánosság elől.

1986-92 ÚJSÁGCIKKEK, ÚJ MUNKÁK
1986-ban nyíltan beszélt a korábban történtekről a Szegő András számára a Képes 7 c. magazinnak. Ebben a cikkben 35 évesnek mondja magát, ami ellentmond a beszervezési kartonon szereplő születési dátumának, hiszen ekkor még csak 32 éves volt, elképzelhető, hogy elhallás vagy más tévedés történhetett.
1986-87-ben kazettán megjelent hangoskönyvek felolvasásában közreműködött.
1988-ban a Szabad Földben jelent meg egy újságcikk, melyben a futásról beszél.
Az egykori újságok szerint ebben az időben (pl. 1989-ben) is vállalt műsorvezetést különféle nyilvános rendezvényeken.

1993 A "KIS" VISSZATÉRÉS
1993-ban egyszer pár percre a képernyőre is visszatért a Vasárnapi Turmix c. műsorban, ahol telefonos játékot vezetett, és ekkor Szegő András ismét készített vele a Kurír c. újságban egy interjút, „Vissza a tévébe” címmel.
Ott nyilatkozta, hogy az öngyilkosság már korábban foglalkoztatta, a gyógyszerek is elő voltak készítve.

1993–
A visszatérés beharangozása ellenére soha többé soha nem került vissza a képernyőre.
A Magyar Televízió szerkesztőjeként 1994-96 körül dolgozott utoljára, később színházban is volt háttérmunkája.
Élete tragikus véget ért, valószínűleg a '90-es évek második felében.

"Elhiszi, hogy én soha nem loptam el semmit előtte?
— Miért ne hinném...
— Esküszöm, semmit. És ez ... Olyan hülyeség, de egy kicsit régóta izgatott... Biztos ciki erről beszélni, de ott motoszkált bennem, nyilván az eredendő infantilitásomból adódóan a kisördög, hogy jó volna egyszer valamit... Soha többé, csak egyszer, kipróbálni ... De akkor valahogy fantasztikusan jó passzban voltam. Minden sikerült, minden bejött, a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig, zsinórban. Aznap kaptam meg ezt a lakást, még valami más váratlan öröm is ért, már nem emlékszem, hogy mi, de a föld felett jártam. És azt hittem, hogy na, most jött el a pillanat, most mindent meghúzhatok : gyorsan lopok valami vacakot, valami semmit és ezen is túl leszek egy életre. Sem a veszélyt, sem a dolog erkölcsi súlyát nem éreztem, ez a sikerszéria annyira felelőtlenné tett. Bementem és ez került a kezembe. Puff..."