Morci, Bátky András

Bátky András - Morci című könyvét Kati olvassa fel itt a Mese - Beszéd csatornán.
Morci átlagos kisfiú, talán az óvodáskor végén, vagy az iskoláskor küszöbén. Amiben más, mint a többiek, az csak egy kis szomorúság a tekintetében. Meg
az a rengeteg kíváncsiság, amivel a körülötte folyton változó világot fürkészi. Négy évszakon keresztül követjük Morcit, aki egyre elszántabban keres valami
állandóságot, de akárhová néz, mindenhol csak átalakulást lát. Édesapja nagy szeretettel figyeli ezen az egy éven át tartó úton, és türelmesen próbálja
magyarázni a változás szükségszerűségét. Morci az év végére megérti, hogy a változás nagyon sokszor fájdalmas, és időnként érthetetlen, de egyvalami állandó
az életünkben, mégpedig az, hogyha valakit szeretünk, a szeretetünk megmarad akkor is, ha többé nem találkozhatunk vele.

Morci egy kisfiú, akinek az édesanyja meghalt. Ezt jó darabig nem olvashatjuk így, ám az első oldaltól ott érezni a hiányt. Morci életének különféle pillanatait meséli el a könyv, azokat, amikor édesapjával beszélget a változásról, annak törvényszerűségéről és szükségességéről, és hogy az jó, de néha rossz is.
Minden évszakból kapunk egy-egy életképet, ami valóban bármely gyerek életében megtörténhetne, kivéve, hogy Anya nincs már ott…
 
Morci és édesapja párbeszédei, és minden egyéb, amit Bátky András leír, megrázóan tiszták és szépek. Valahol azt is megmutatja ez a könyv, hogy mennyi apró szépség van az egyszerű, mindennapi emberi létben. Miközben végül is végig azt látjuk, hogy ez a két ember,
kicsi és nagy, hogyan próbálja feldolgozni annak az elveszítését, akit a legjobban szeretett. Őszinte és bátor könyv ez, mert egy, a mi kultúránkban, társadalmunkban, életünkben szinte tabuként kezelt témáról beszél a lehető legemberibb módon. Morci édesapja próbál magyarázatokat, válaszokat adni Morci minden kérdésére, de nem tesz úgy, mintha igazi válaszai lennének, olyanok, amik megoldják Anya hiányának problémáját, vagy megmagyarázzák, hol is van most ő. Itt szó nincs pszichológiáról, tudományos megközelítésről, sem vallásról, még csak különösebb nevelési szándékról sem – a legtisztább, legemberibb érzések és gondolatok vannak a papíron, őszintén és szépen.

Emellett vannak a szövegben megdöbbentően költői sorok is, különösen azok, amik az adott évszak végét jelölik.