* PIPACSOK A BÚZAMEZÔBEN * VÁCI MIHÁLY VERSE *

Váci Mihály 1924-1970. Nyiregyházán született, A német megszállás alatt üldözték, munkaszolgálatra hívták be, de Pozsonyban megszökött, a nyilasok elöl bújkálva gyalog ment vissza Nyiregyházára. Súlyos tüdôbajban szenvedett, felgyógyulása után az oktatást választja, késöbb Pesten az oktatásügyi minisztériumban dolgozik.
Költészete tematikusan nem sokrétü, formailag hagyománykövetô,
nyugodtan nevezhetô proletár költônek. Annak idején minden rendezvényen elhangzott egy- egy Váci vers. Mára félig meddig elfeledett, méltatlanul mellôzött költônek nevezhetô. József A díjat kap 1956-ban, Kossuth díjat 1962-ben.
Zene :John Sokoloff : Loyola Sunset

Pipacsok a búzamezôben. Vaci Mihály

Búza, búzakalász! véle szél hadonász,
hajlik, lengedezik, búza, búzakalász.

Szine még nem arany : mint a fû csak olyan,
szerte búzamezô, zöld színben repesô,- szine még nem arany.

Amig érik a mag, lassan, jó nap alatt,
könnyû kis pipacsok szirma, lángja lobog, amig érik a mag.

Messze virítanak, lenge szirmaikat
rázva vérpirosan, mag felett magasan, messze virítanak.

Tôlük piros a táj! Ime itt van a nyár!
ôket nézegetik, szép csokorba szedik, tölük piros a táj.

A zöld búza mezôl, észrevétlenek ôk!
De lehull a pipacs, s felragyognak a nagy érett búza mezôk!