Kedves Nézőink!
A kommentelés új felületünkön keresztül lehetséges, eseményeinket is itt találjátok meg.
https://templom-ter.hu/
Köszönjük, hogy nézitek videóinkat!
Találkozzunk a Templom térben!
**********************************
Ha félretetted az elmét és visszatértél a gondolkodás elé, akkor a tudatod letisztult, mint a tér, letisztult, mint a tükör és látod az igazságot - amíg azonosulsz a gondolataiddal, az érzéseiddel, a dualitásaiddal, addig nem látsz semmit, csak a gondolataidat helyettesíted be a valóság helyére.
Amíg különállsz a tengertől és nem merültél bele, nem érted, nem tudod, nem tapasztalod, hogy az micsoda.
Az, hogy ebbe a testbe ezzel a lélekkel beleszülettél, az egy olyan ciklus kezdete, amiből úgy nincs kiút, ahogy szeretnéd.
Ha megismered önmagad, akkor nem pörölsz a világgal és nem pörölsz a másik emberrel.
Amikor valaki nagyon közel van hozzád, akkor nagyon közelről lát - de jól lát-e téged és te jól látod-e őt?
Azokat a fogadalmakat, alapelveket, amelyeket minden világvallás hirdet nagyrészt parancsolatként, azokat a zen fogadalmakként ajánlja föl - a fogadalom a részeddé válik és te azzá válsz.
Sohase a tökéletességet kérd magadon számon, hanem azt, hogy becsülettel törekszel arra, ami jobb embert csinál belőled, ami jobb világot csinál ebből, amit most élünk, és megengedi a másik embernek, hogy ugyanezt tegye.
Az igazi kérdés tehát az, hogy azt az öt fogadalmat, ha ismered, akkor mi a viszonyod hozzá? - ezzel tudod megválaszolni azt a kérdést, hogy milyen életet akarsz élni.
Amíg azonosulsz a karmáddal, addig szenvedsz tőle, mihelyt leválasztódtál róla, abban a pillanatban művelheted, változtathatod, teremtheted és megsemmisítheted.
Ha azt hiszed, hogy veled minden rendben van, csak a világgal, a másik emberrel van probléma, akkor az úton nem indultál el.
A szenvedés ténye az, hogy megszületünk, meghalunk és nem tudjuk, hogy miért - nem látod a lelked tartalmát és ezért nem tudod, hogy ki vagy.
Ebben a pillanatban való tiszta megmaradás az úton való haladás, és nem az, hogy A-ból B-be azt hiszed, hogy eljutsz.
A csendben, gondolatok nélkül hogy lehet fejlődni?
Azt vettem észre, hogy ha minden nap meditálok, akkor ha találkozom emberekkel, nem érdekelnek annyira, mert inkább a belső dolgaimra szeretek figyelni és nem veszek észre apró dolgokat, olyanokat, amiket ha 1-2 nap nem meditálok, akkor jobban oda tudok rá figyelni - valamit rosszul csinálok?
Minden vágyam elmenni a templomba, de az az egy tart vissza, hogy elég köhögős vagyok - mennyire zavaró az ilyen?
Ha meditáció alatt a gondolatok feljönnek, hogy lehet megszüntetni az azonosulást a gondolatokkal?
Ha párkapcsolati konfliktusban észreveszem, hogy dühös vagyok és dühös vagyok magamra, mert dühös vagyok, akkor mit tegyek?
Úgy tűnik, hogy az emberiség rossz irányba halad - mit tudunk mi tenni azért, hogy jobb irányba haladjunk?
A gondolatnak tényleg teremtő ereje van?
Megvan az út, megvan a cél - két párhuzamos úton, mint a zen és a magyar kultúra, be lehet járni vagy a kettő kizárja egymást?
Az karma-e, hogy a gyermekem nyitott hátgerinccel született és azt mondták róla, hogy 99%-ban nem fog tudni járni és most itt ül mellettem egészségesen?
Lehetséges-e, hogy egy életen belül megtaláljuk azt, amihez értünk vagy ez csak az ego elmejátéka arra, hogy a kereső tudat mindig keresi azt, hogy mit csináljon?
Van-e valami katalizátor, amivel fel tudjuk gyorsítani azt, hogy amit gondolatban megteremtünk, azt hamarabb megkaphassuk?
Mit kezdjünk a hiedelmeinkkel?
Ez a meditáció: amikor magaddal szembe mersz nézni, ez a kezdet, amikor pedig meghaladod önmagad, az a transzcendens része a meditációnak - de ha nem nézel befelé, akkor kifelé sem látsz tisztán.
Minél jobban ismered magad, annál harmonikusabban fog a lelked kiszállni a testedből, és minél jobban meghaladod az életet és a halált, annál félelemmentesebben szállsz ki belőle - látni kell az élet és a halál körforgását, nem félni tőle és nem remélni belőle semmit.
A családban, mivel egymáshoz születünk, ezért közös karmánk van.
Tényleg akkor hal meg egy ember, ha beteljesítette a feladatát - és újjászülethet a lélek egy fizikai élet alatt?
Az a tudatosság, amit itt a tanban szellemnek vagy szellemiségnek nevezünk, ez az a nem-név, nem-forma, ami a látó, aminek a tükrében látszik a lélek és a test minden működése, és hogyha jól látod, akkor helyesen irányítod is.
Mi a különbség a császárral és a természetes úton született emberek karmája között?
Olyan sok-sok szálon kötődünk egymáshoz lelkileg, hogy amikor elveszítjük azt, akit a legjobban szeretünk, az olyan, mintha a lényedből a legnagyobb darabot kitépték volna, és újra meg kell erősödni, újra vissza kell ide térni, újra az itt maradottakkal kapcsolatban kell lenni, mert az élők élnek és az elhaltak elmentek.
Kétségbeejtő, hogy az emberi minőség milyen ezen a bolygón, viszont fölfelé is és lefelé is teljesen nyitott az út - merre megyünk, merre nyitunk, kikkel társulunk?
Информация по комментариям в разработке