Carlo Acutis lelkisége

Carlo Acutis korunk szentje.


Carlo gyakran mondta, hogy ha közelebb akarunk kerülni a mennyei hazához, és nem akarunk „másolatokként meghalni”, akkor Isten szavát kell iránytűnek tekintenünk, mindig ahhoz kell mérnünk magunkat. A magasztos cél eléréséhez egészen különleges eszközökre van szükségünk: a szentségekre és az imádságra. Carlo ezek közül is az Eucharisztia szentségét helyezte életének középpontjába, és azt mondta, hogy ez az ő „mennyországba vezető útja”. Miután hétévesen elsőáldozó lett, Carlo minden nap szentmisén vett részt, és rózsafüzért imádkozott. Mindig igyekezett szentáldozáshoz járulni, mert az volt a meggyőződése, hogy „az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus előtt állva szentté leszünk”. Carlo gyakran feltette magának a kérdést: miért van az, hogy az emberek kilométeres sorokban állnak órákon át, hogy bejussanak egy rock koncertre vagy egy filmre, de sosem látunk ilyen hosszú sorokat az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus előtt. Azt mondta, az emberek nem tudják, mi hiányzik nekik, mert ha tudnák, a templomok úgy megtelnének emberekkel, hogy be se férnénk. Ez az, ami igazán vezette életét és lelkiségét.
Szenvedélyesen ismételgette, hogy az Oltáriszentségben Krisztus éppúgy jelen van, mint 2000 évvel ezelőtt, az apostolok idejében; és hogy akkoriban, ha valaki találkozni akart Krisztussal, sokat kellett utaznia, szemben velünk, akik ma sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen akármelyik közeli templomban megtalálhatjuk Őt. Ahogy ő maga fogalmazott: „Jeruzsálem ott van a küszöbünkön”.