1985 március 15

1985. március 15. péntek. Este nyolc óra MTV Péntek esti randevú. Részletek a délelőtti megemlékezés műsorából. A tánc koreográfusa Sztigeti Károly a Vasas művészegyüttes vezetője 1962-1972 között. A 25. a Népszínház, majd a kecskeméti Katona József színház rendezője. Jászai Mari-díjas 1975-ben. Segítője Stoller Antal (Huba) 1965-től a Bihari együttes táncosa. 1974-től a miskolci Avas táncegyüttes vezetője. Györgyfalvay Katalin távozása után a Vasas művészegyüttes irányítója. Jelenleg pedig az Obsitos néptánccsoport koreográfusa. E táncban három budapesti együttesből kiválogatott amatőrök szerepeltek. Mégpedig a BEM az azóta megszünt Zalka és a Vasas együttes tagjai. A felkészülés 1985 III. 7-én a Gorkij Művelődési Házban délután hatkor vette kezdetét. Szigeti igen rossz bőrben volt. Semmi sem emlékeztetett hajdani heves természetére. Huba szerint beteg. Minden táncost végig néztek tud-e forgatósozni. Azután Karcsi bácsi leültetett minket s jó rendezőhöz illően elmagyarázta miről szól ez a táncjáték.Az egész végén két hangtechnikussal lejátszatta a zenét is. Ez volt a legelső alkalom amikor a koreográfiát lépcsőre írták. Az idő rövidsége miatt a következő hét minden napján próbáltunk. Úgy volt, hogy szerdán és csütörtökön a Múzeum lépcsőin fogunk gyakorolni, csakhogy a politika közbeszólt. Vasárnap ugyanis Csernyenkó cár a nagy ismeretlenbe távozott, amit csak hétfőn 21 óra késéssel hoztak nyílvánosságra. Egyben azt is bejelentették, hogy a monarchia erős emberét szerdán fogják temetni Moszkvában. Nálunk pedig nemzeti gyász lesz aznap. Azóta is fúrdal a kiváncsiság mi lett volna, ha a cár még 48 órát él? Elmaradt volna a március 15-i ünnepség. Esetleg más napot neveznek ki erre a célra? Nem tudom. A lényeg, hogy mindössze egyetlen délelőtt gyakorolhattuk a 40 cm széles lépcsőn való táncolást. Ezen a csütörtökön romlott el az addig napos, enyhe idő. Öltözőnk a Nemzeti Múzeum ruhatárában volt. Életemben nem láttam még akkora tömeget mint azon a 15-én. Az Astóriától a Kálvin tér végéig ért a tömeg. Még Arany János szobrára is felkapaszkodtak. Szigeti legfantasztikusabb ötlete az volt, mikor a rabságot szinbolizáló fekete-sárga börtönfal lehullott és alóla előtűntek a nemzeti szinek. Gyönyörű élmény volt aznap szerepelni.Leírás