PAVILON: Irlanda Áron, Irlanda Kristóf
Kövessétek / pavilon_music
Kedveljétek / pavilonmusic
Booking:
Farkas Roland (Wolfie)
True Story Records
[email protected]
Zene: KUVIK (Irlanda Áron)
Szöveg: KALLER (Irlanda Kristóf)
Mix/master: / @prod_prio
Rendező: Karlóczy Dominik
Operatőr-Vágó: Karlóczy Dominik
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Roppan a fény, elgördül a Nap,
levonyítva a Hold odafentről.
Hull csak a csillag a vászon alatt.
Nem tudja miért, hova, merről.
Elfut a falka, a csorda, a raj,
és boltja bezárva, a polca üres.
Horpad a súlytól a vézna talaj.
Megfullad a földtől a búza, köles.
Felkacag ettől az emberi száj,
majd hátra hever, mint meztelen árnyék.
Feslett testét húzza a háj.
Ilyen egy bábúval a társasjáték.
Ref:
Elbaszod, azt
mondod: így alakult.
Nincs, ami lenne,
nincs te meg én.
Csak a csönd,
ami megtör,
nincs hova menni.
Bújni se tudnánk.
Nincsenek rémek.
Mégis az ijjedelem,
ami megtölt.
Kell a halál,
így tudva,
hogy élek.
Telne meg újra, fogyna ki végleg,
tompul az éle a késnek a torkon.
Össze se tart már, szerte se széled.
Ami fel nem húz, le minek hordom?
Kifeszít a jelen, nem látszom.
Ami volt, leural, nem jegyzem.
Szarkák fészke a szemráncom.
Aki tegnap szigorú, ma megszeppen.
Ócsárolni én nem szoktam,
de ha mégis, téged a legszebben.
A fegyverem épphogy megfogtam,
Majd meghúzom, amikor lesz kedvem.
Meghúzom magam, egyhelyben.
Egy éjszaka ezeregy ágyban.
A nevedet ki soha nem ejtettem,
de a fürdőben a csapot elzártam.
Behúzom a függönyt, a redőnyt le,
ha túl sok a súly, magam megrázom.
Ami meggátolna, az visz előre,
de ma minden esélyemet eljátszom.
Ref:
Elbaszod, azt
mondod: így alakult.
Nincs, ami lenne,
nincs te meg én.
Csak a csönd,
ami megtör,
nincs hova menni.
Bújni se tudnánk.
Nincsenek rémek.
Mégis az ijjedelem,
ami megtölt.
Kell a halál,
így tudva,
hogy élek.
Информация по комментариям в разработке