A falu nevét 1553-ban említették először az oklevelekben Beprost néven. 1762-ben magyar és tót telepnek mondják Veprovácot. Még ugyanez évben parókia, 1783-ban pedig templom is épült Szent István tiszteletére. 1763-ban ismét magyarok érkeztek a faluba. 1786-ban német családokat telepítettek egy külön kerületbe, a „német faluba”. Az 1787-es népszámlálás szerint Veprődnek 270 háza volt (ebből 120 német volt), amelyekben 353 család, azaz 1731 lakos élt. A németek aránya körülbelül 45%, a magyarok és a szlovákok aránya körülbelül 55%, azaz 780 német és 950 magyar és szlovák volt a faluban. A 19. század elején a szlovákok többnyire magyarokká asszimilálódtak. Az 1931-es népszámlálásra a falu lakossága megkétszereződött. 3158 lakost regisztráltak, ebből 2551 német (80,8%), 489 magyar (15,5%), szláv csoportok tagjai (3,7%). A második világháború vége megpecsételte az összes német lakos sorsát.
Veprőd esetében ez azt jelentette, hogy a német lakosság csaknem fele elhagyta hazáját. A másik fele abban a reményben maradt, hogy semmi rossz nem történik vele. Az otthon maradók embertelen szenvedéssel, üldöztetéssel és halállal fizettek azért a végzetes tévedésért, hogy a túlélők is apránként elhagyták hazájukat. 1945 végén és 1946 folyamán Veprőd nemzeti szerkezetét megváltoztatták a főként montenegrói lakosság betelepítésével, miután a német lakosság a megtorlástól való félelem miatt távozott 1944. október 9-én. Ez egyben a huszadik századi Veprőd történetének legnagyobb történése. A montenegróiak mellett szerbek, horvátok, ukránok, ruszinok és mások vándoroltak be az 1950-es évek végén, 1960-as évek elején, így Veprőd ma egy változatos nemzeti összetételű környezetet képvisel. A plébániát 1762-ben alapították, majd 1783-ban templomot építettek Szent István király tiszteletére. Orgonáját, amely egy manuálon tíz regisztert szólaltat meg Kovács István építette Szegeden. A templom tornyában többször cserélődtek a harangok, de általában három harangja volt a templomnak. A jelenleg is meglévő történelmi nagyharangot Weinbert Péter öntötte Pécsett 1806-ban, eredeti füles kroronája és járma sajnos a Bódicsi-féle átalakítás áldozata lett de a zengő hangját már 217 éve hallhatják a veprődiek. Feljegyzésből tudjuk, hogy 1861-ben készült egy harang a templom számára, ezt a harangot és 1904-ben készült társát is elvitték az első világháborúban. 1904-ben Bódicsi Sándor bajai haranagöntőmester új harangszéket készített, valamint új jármot és nyelvet a nagyharang számára, illetve a középső harangot újraönthette. A két kisebb harangot a belgrádi Livnica Jug (Dél öntöde) készítette 1923-ban. Érdekes alakjuk miatt nem a legjobb minőségűek, de kellemes hangzást adnak a nagyharanggal. A kisharang túl halk a nyelve miatt, a többi harang elnyomja a hangját. A harangokat már többször próbálták villamosítani, egykor dörzskerekes meghajtással is szóltak a harangok, illetve hangszórós harangszót használtak. Ezek a rendszerek egyáltalán nem működtek éveken keresztül használaton kívül voltak a harangok egészen 2022 májusáig amikor Simovics Balázs vezetésével új vezérlést kaptak a harangok. A villamosítás során kicserélték a nagyharang csapágyát és tengelyét, a két kisebb harangba új nyelv felfüggesztések kerültek. A harangok újra megszólalhattak hála a kiváló villamosításnak, amely elektromotor és higganykapcsoló segítségével szólaltatja meg a harangokat. Érkezésünkkor a középső harang nyelve le volt esve a torony aljáig, ez azért történhetett meg, mert a harangnyelvet tartó csavar a rezgés miatt kicsavarodott. Először úgy gondoltuk, hogy ez a harang ki fog maradni a felvétel elkészítéséből és csak egy rövid kongatást rögzítünk róla. Szerencsére egy helyi bácsi és Czini Tibor segítségével sikerült viszszatennünk a nyelvet így újra megszólalhatott a harang. A templom kórusán lévő gyönyörű orgona nincs jó állapotban nem is használják komoly felújításra lenne szükség. Sajnos a hívek már nagyon kevesen vannak, a németek távozásával és a magyarok fogyásával egyre nehezebbé válik a templom fenntartása és a liturgiák rendszeres bemutatása.
Harangadatok:
Szent István nagyharang:
Hangja: Fisz'
Súlya: 550 kg
Alsó átmérője: 98 cm
Weinbert Péter 1805-ben Pécsett
Felirata: HONORIBUS S.STEPHANI REGIS UNGARIAE PATRONI ECCLESIAE SUAE GURAVIT COMONITAS VEPROVATZIENSIS GEGOSSEN VON PETER WEINBERT IN 5 KIRCHEN 1806
Szentháromság középharang:
Hangja: C''
Súlya: 230 kg
Alsó átmérője: 78 cm
Livnica Jug Belgrádban 1923-ban
Felirata: ZU EHREN DER HEILIGEN DREIFALTIGKEIT GEWIDMET VON KASPAR SEILER UND GEMACHLIN EVA JAKOB WEPROWATZ OSTEN 1923 SEI FRÖCHLICH FRÖCHLINGEN SEI TRAURIG MIT DEN TRAURIGEN
Szűz Mária lélekharang:
Hangja: E’'
Súlya: 85 kg
Alsó átmérője: 50 cm
Livnica Jug Belgrádban 1923-ban
Felirata: EHREN DER HEILIGEN JUNGFRAU MARIA GEWIDMET VON KASPAR SEILER UND GEMACHT EVA JAKOB WEPROWARTZ OSTEN 1923
Köszönet Czini Tibornak a szervezésért és a harangozónak a templom kinyitásáért.
Информация по комментариям в разработке