Скачать или смотреть Angela Marsons: Ördögi ​játszmák (Kim Stone 2.) 29-33

– Az ég szerelmére, Kev, fejezd már be! – csattant rá Stacey, miközben balra kikanyarodott a parkolóból. – Mintha a tenyeredhez nőtt volna, le sem tudod tenni.

A férfi, mintha mi sem történt volna, továbbra is a telefonját babrálta.

– Szállj le rólam, Stace!

A szája széles mosolyra húzódott, majd profi módon, két kézzel gépelni kezdte a következő üzenetet.

Korábban a nő vállalta magára a sofőr szerepét, amikor a Dunn házhoz indultak. Semmiképp sem szerette volna Kevre bízni a volánt, amíg a férfi esze folyton máson járt.

– Ha pénisszel áldott volna meg az ég, egész biztosan Dawsonnak nevezném – jegyezte meg szellemesen.

– Stace, nem tudom, miről hiszed, hogy tudod, de akármi legyen is az, ahhoz egyébként sincs semmi közöd, világos?

A nő vállat vont. Nem sértődött meg, ha elküldték melegebb éghajlatra. Igazság szerint ritkán sértődött meg bármin. Ugyanakkor mindenről megvolt a véleménye, és nem félt kimondani azt.

– Tudom én, hogy rosszban sántikál, fiatalember.

– Mégis mióta lett a magánéletem közbeszéd tárgya?

– Amióta a legutóbbi lebukásod után mindenkit tanácsért nyaggattál.

Bár a telefont elnémították, Stacey figyelmét nem kerülte el a halk rezgés, amely a válasz érkezését jelezte.

– Addig fogok beszélni, amíg a mobil vissza nem kerül a zsebedbe.

– Van, aki azzal megy az ember agyára, hogy egyre csak ugyanazt a dallamot dúdolja. Ez lenne a saját változatod a témára?

– Igen, én azzal szeretnék az agyadra menni, hogy megállás nélkül a véleményemet hangoztatom.

Kev újabb üzenetet küldött.

– Annyira le fogsz bukni... Nagy szerencséd, hogy a menyasszonyod nem a mi irodánkban dolgozik.

– Miről beszélsz, Stace? – kérdezte a férfi, miközben az ujjai egy pillanatra megtorpantak a telefon gombjain.