A Pilisszentiváni bánya Mukija. A szén útja a bányától a nagyvasúti vagonokba.

Hogy miért Muki és ki nevezte el így, talán senki sem tudja. Nyomvonala 8,5 km hosszú volt. Egyik végállomása az István-akna, másik a külüzem volt. Köztük volt a Jóreménység altáró. Itt a bányából való kiszállítás is feladata volt. A szénen kívül a bányászokat is szállította. Nyáron a szellősebb kocsikat, télen a tolóajtóval ellátott, saját gyártmányú kocsikat használták..A nyomvonal műholdas képe a film elején látható, aminek a tanulmányozásához érdemes a videót megállítani. Mivel az alsó és felső végállomás között jelentős szintkülönbség (kb 40 m) volt és lejtmenetben a mozdony fékhatása önmagában nem volt elegendő, ezért a szerelvények végére egy kb 1 tonnás fékező kocsit kapcsoltak. Ezt ember kezelte. A film végén említett baleset (a népes kisiklása) a fékező hibájából következett be. Mozdonyai részben házi gyártásúak voltak. Két db 550 V-os, 50 kilowatt teljesítményű motor hajtotta. Elkészítésükhöz, javításukhoz, karbantartásukhoz nélkülözhetetlen volt a külüzem kiváló, szinte minden szakmát felölelő szakembergárdája. A csillék karbantarása is a
külüzem feladata volt. A karbantarás "melléktermékei", a használt csapágyakból származó golyók, görgők a falubeli gyerekek keresett kincsei voltak. Különféle játékokhoz használtuk őket. A teljes vasúti pálya építése saját kivitelezés volt. Fentiek alapján állítható, hogy a Pilisi bányaüzem bányászai, dolgozói egyedülállóan sokoldalú, lehetetlent nem ismerő szakemberek voltak. Büszkék vagyunk rájuk. Őket ünnepeljük, rájuk emlékezünk minden évben a Borbála napi Bányásznapon. 2022. december 3.-án 15 órakor koszorúzás a Bányász emlékműnél, dec.4.-én nyílt nap a Bányász Emlékházban. Részletek a film végén.