Скачать или смотреть RR - Anyám szava

🎤Dalszöveg:


Anya…
Ezt most tényleg neked mondom.
Nem zenének szánom, hanem vallomásnak.
Túl sokszor hallgattam, mikor szólnom kellett volna.
Most végre kimondom.


Anya, hányszor néztél rám, és tudtad, hogy hazudok,
Mégis csak annyit mondtál: „Jó lesz ez, fiam, ha tanulsz belőle.”
De én nem tanultam, csak mentem tovább,
Azt hittem, erős vagyok, közben te miattam sírtál.
Ott álltál az ajtóban, mikor későn jöttem haza,
És bár haragudtál, a szemedben nem düh volt, hanem bánat.
Én meg csak vállat vontam, hogy „semmi baj, anya”,
Pedig te tudtad, hogy baj van, és én okoztam.

Emlékszem, mikor eltűntem napokra,
Te meg virrasztottál az ablaknál, míg meg nem láttad az árnyam.
Azt hittem, menő vagyok, de most már értem,
Hogy minden egyes lépésem veled fájt együtt, csendben.


Anya, bocsáss meg, ha fájtam,
Ha nem hallgattam rád, mikor csak jót akartál.
Akkor azt hittem, tudom, mit csinálok,
De most már látom, te voltál mindig az egyetlen, aki igazán vigyázott rám.
Anya, a szavaid most is égetnek,
„Fiam, ne törd össze magad az úton, amit választasz.”
Most már értem, mit jelentett,
De akkor még vak voltam, fiatal, dühös, és elveszett.


Hányszor bántottalak szóval, mikor csak segíteni próbáltál,
Hányszor fordítottam hátat, mikor öleltél volna.
Azt mondtam, „hagyj békén”, de belül csak azt akartam,
Hogy ne add fel, és még egyszer mond, hogy „szeretlek, fiam.”
Most már tudom, hogy minden könnyedet én okoztam,
Minden imád rólam szólt, mikor más már lemondott volna.
És te még akkor is hittél bennem,
Mikor én már rég elvesztettem magamban a hitet.

Minden hazugság, amit kimondtam,
Most visszhangzik bennem, mint egy örök ítélet.
Nem akartam bántani, de mindig sikerült,
És te csak mosolyogtál, hogy ne érezzem a súlyt, amit hordasz miattam.


Anya, bocsáss meg, ha fájtam,
Ha nem hallgattam rád, mikor csak jót akartál.
Akkor azt hittem, tudom, mit csinálok,
De most már látom, te voltál mindig az egyetlen, aki igazán vigyázott rám.
Anya, a szavaid most is égetnek,
„Fiam, ne törd össze magad az úton, amit választasz.”
Most már értem, mit jelentett,
De akkor még vak voltam, fiatal, dühös, és elveszett.


Ha visszaforgathatnám az időt,
Nem mennék el, mikor hívtál, hogy vacsora kész.
Nem hazudnék arról, hol jártam,
Nem bújnám a várost, hogy elmeneküljek magamtól.
Nem hagynám, hogy láss, mikor sírsz miattam,
És nem tenném, hogy újra aggódj értem minden éjjel.
Anya, hányszor mondtad: „Majd egyszer megérted.”
És most itt vagyok, és végre értem.

Minden seb, amit rajtad ejtettem,
Most bennem vérzik, és nem gyógyul.
Mert rájöttem: az ember csak akkor érti, mi a szeretet,
Ha elveszti az, aki feltétel nélkül adta neki.

Most meg itt ülök, a csendben, és érzem,
Hogy minden erőm semmit nem ér nélküled.
Ha újrakezdhetném, máshogy szólnék,
Nem menekülnék a hangod elől, hanem megölelnélek.


Ha hallasz most, anya...
Tudd, hogy minden szó, amit most kimondok, bocsánatkérés.
Nem mentegetőzés ez,
Hanem az, amit túl sokáig féltem érezni.
Ami jó még bennem él,
Az belőled maradt bennem örökké....

Szeretlek....