Táncolják: Baranyai Krisztián, Bolla Bence, Fülöp Ádám, Hajdu Anita tánckarvezető, Hőbe Barbara, László Lívia, Opavszki Máté, Stefanik Kata, Slezák Dávid, Szalai Alexa Rita
Zene és ének: Szemenyei János
Szöveg: Horgas Ádám
Hangszerelte: Mészáros László
Koreográfia: Hajdu Anita
Díszlet: Varsányi Anna
Fény: Stadler Ferenc
Rendezőasszisztens: Horváth Bettina
Operatőr: Vörös Zsolt
Rendező: Horgas Ádám
Külön köszönet Tóth Évának és a Szent Imre Egyetemi Oktatókórháznak.
„Van-e még kimondható,
Hogyha lélegezni fáj?
És egy légből kapott szó
Már vígaszt nem talál.
Van ki a múltba réved,
Amit visszasírni kár,
És a remény is téved,
Mikor feloldásra vár.
Úgy volt,
Hogy megyünk fények tengerén
Úgy lesz,
Együtt te meg én.
Úgy van
Átkozott sötétben,
Lélegzet börtönében.
És a szó most nem talál,
Rozsdás fémágyon hever.
Úgy féljük a rút halált,
Mert visz, ha vinni kell.
És az a szószegő múlt,
Amiért esdekeltem,
Mint becsapott könny lehullt,
Én most felébredtem.
Úgy volt,
Hogy megyünk fények tengerén
Úgy lesz,
Együtt te meg én.
Úgy van
Átkozott sötétben,
Lélegzet börtönében.
A kéz majd kézhez ér,
És lesz, hogy hív a nap
A rácson túl a fény
A régi önmagad
A kéz majd kézhez ér,
És lesz mi újra vár:
Egy szívből mondható,
Áldott szó.
Megyünk fények tengerén
Úgy lesz,
Együtt te meg én
Úgy van
Átkozott sötétben,
Lélegzet börtönében.”
Информация по комментариям в разработке