► FACEBOOK: / evolettezenekar
► INSTAGRAM: / evolette_band
► SPOTIFY: https://open.spotify.com/artist/1QuPb...
►TIKTOK: / evolette_band
► WEBSHOP: https://evolette.hu
► Zene: EVOLETTE
► Szöveg: Leci, Nixon, Evolette
► Mixed & Mastered: Kiss József
► Operatőr: Kerecsen László, Farkas Christian (Syndrome)
► Dalszöveg:
Ez már a végzetem
Utunk a felénél tart
Magamban mélyre ások
Érzem, változik bennem a torz valóság
Bennem valami más lett
Ilyen a halandóság
Ahova én is tartok, tudod
Ott még ember nem járt
De én hiszek a jóban, az igaz szóban
Bennem a hit nem térdepel
Előtted állok, az embert látod
Akit a remény nem hagy el
Én sem így akartam
Soha nem kaptam választ senkitől
Néha az utolsót is odaadtam
És nem kértem vissza a semmiből
Pereg a korcs valóság
Árnyékként öleli át az életem
Ami ápol, s eltakar
Homokként folyik át a kezeimen
Engem fogva tart, már a húsba mart
És nem enged hozzád
Aki változik, ébren álmodik
De nekem mennem kell tovább
Egymást tartjuk ébren a világ legszélén
Vakon álmodunk a fényről, te és én
Én sem így akarta
Soha nem kaptam választ senkitől
Néha az utolsót is odaadtam
És nem kértem vissza a semmiből
Volt, hogy én is már feladtam
Mikor a múltban százszor eltemettek
Kik nem hisznek a jövőben
Azok a jelenben is könnyen felednek
Mutatnám a képet, de nem látod benne csak a részed
Mutatnám a szépet, de ez csak felesleges részlet
Minek néznéd az egészet, ha nem is érdekel a képlet
Pedig a végeredmény neked és nekem is szól, ezt kell megértsed
Vágtázó léptek, felgyorsult az élet
Nem csak létezek, de élek, a kanyarban én is félek
A szembe jövő faltól, a sorstól, a bajtól
Vagy hogy a holnap majd leharcol, de tudom van kiút a kudarcból
Mert mikor nincsen fék, leszakad az ég, nem kell a felesleges színjáték
Az árnyékból majd így lesz fény, mikor ott leszünk majd a legvégén
Felkészülve mindenre, lépjünk újabb szintekre
Az ismeretlent megismerve, mikor nehéz is, bízz benne
Abba, hogy mindig felfelé visz majd az út
Ha beleteszel mindent, akkor minden úgy alakul
De hajtani kell vadul, mert a tempó sose lassul
A célba csak akkor érsz amikor magadon teszel túl
Tudod ez ilyen, no limit, no rules
De arra figyelj oda, a végén ne torzulj
Szembe ne fordulj, legyen egy örök pillanat
Mikor az éjszaka után újra eljön a pirkadat
Lehet túl nehéz a lépés, amit a sors majd nekem szán
Lehet nem is rajtam múlik, de egy örvény visszaránt
A szemem megvakul a fénytől, de a napban téged lát
És én a világ szélén várlak, ahol ember még nem járt
Volt, hogy én is már feladtam
Mikor a múltban százszor eltemettek
Kik nem hisznek a jövőben
Azok a jelenben is könnyen felednek
Én sem így akartam
Soha nem kaptam választ senkitől
Néha az utolsót is odaadtam
És nem kértem vissza a semmiből
Volt, hogy én is elfáradtam, mikor a múltban eltemettek
Azok a jelenben is felednek, de én sem így akartam
Информация по комментариям в разработке