Nem sirok már többet

Kovács Antal előadásában
Nem sírok már többet nem lesz attól könnyebb szívemben a bánat.
Hisz úgy is tudom régen,hogy az élet nékem
nem terem rózsákat.
Csak nem fér a fejembe mért kell,hogy az ember szíve mindig fájjon.
Ki rózsákra vágyik,mért kell,hogy halálig tövis között járjon.

Kértem az Istentől dobjon le a mennyből egy kis boldogságot.
Mert ide lent a földön,se hegyen,se völgyön én sehol nem találok.
Könyörögtem szépen nem dobta le mégsem,én vágyom mindhiába.
Vagy,ha le is dobta,hát olyan messze dobta én nem találok rája.
Imádkoztam érte,nem dobta le mégsem én várom mind hiába.
Vagy,ha le is dobta,hát nagyon messze dobta én nem találok rája.