Dr. Kecskés László, az MTA levelező tagja - A civilisztika és a civilisztikai gondolkodás rétegei

2013. október 19-én tartott székfoglaló előadás


Könnyebb lehet büntetőjogot tanítani, mint polgári jogot. A büntetőjognak ugyanis olyan áttekinthető dogmatikai rendszere van, amelynek alapján az egyetemisták hamarabb megértik az anyag szerkezetét. Ezzel szemben a polgári jog a joghallgató számára eleinte nem a rendszer élményét adja, hanem a halmaz benyomását kelti benne. A civilisták persze tudják, hogy a halmaz mélyén azért rend és fényesen tiszta szerkezet található, ez a dogmatikai pompa azonban csak sok tanulás és munka eredményeként, általában hosszabb idő elteltével mutatkozik meg.
A kezdő joghallgatók jog- és polgárijog-képén kissé felülemelkedve látni lehet, hogy a polgári jog és a köré épülő civilisztika manapság már nem közelíthető meg és írható le Hans Kelsen híres piramismodelljével, ehhez az anyaghoz inkább a jog relatív fogalmára, valamint a plurális jogrendszerek és jogi elemek hálózatszerűen összekapcsolódó sokaságára építő, egyelőre azonban alaposan még ki nem dolgozott, úgynevezett dialektikus jogelmélettel közelíthetünk (ezt vázolta fel például Francois Ost vagy Michel van de Kerchove is).

Az előadó eddigi jogtudományi kutatásainak egyebek mellett az állami immunitás, a jogharmonizáció módszertana és a választottbíráskodás témáira kiterjedő rövid összegző áttekintését követően a székfoglaló anyagában a jogágiság általános kérdéseitől egészen a jogintézményi részletekig sorakoznak a tézisszerű tömör megállapítások, amelyek mélyebben kutatott alapjai korábbi publikációkban találhatóak. A magyar civilisztika problémáival a XXI. század elején csak az Európai Unió jogával és a széles értelemben vett nemzetközi joggal összefüggésben lehet foglalkozni. Nem lehet megkerülni azt a fontos modern fejlődési jelenséget sem, hogy az Európai Unió joga és a tagállami belső jogrendszerek, valamint a nemzetközi jog és a nemzeti belső jogok egybemosódóban, egybeépülőben vannak. Az alanyi jog növekvő szerepe ebben a folyamatban is alapvető.

Az utóbbi évtizedek jogfejlődésében a civilisztikában nem a jogviszony, hanem az alanyi jog volt az alapszemléletet meghatározó dogmatikai intézmény. Elmélettörténeti síkra vetítve ezt a megállapítást, akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a legutóbbi néhány évtizedben a civilisztikában elsősorban nem Friedrich Carl von Savigny, hanem sokkal inkább Georg Friedrich Puchta jogbölcselete érvényesült. Puchtának az alanyi jog kategóriáját előtérbe állító szemléletét tükrözi az is, hogy a mai modern magyar polgári jogi gondolkodás már nem az 1990. évi politikai rendszerváltozás előtti elvre, a jogalanyok együttműködési kötelezettségére épül, hanem sokkal inkább az alanyi jogok szabad gyakorlásának kívánalmára. Az alanyi jogok szabad gyakorolhatósága elvének fontossá válása alapvető jelentőségű volt a magyar polgári jog anyagának konstitucionalizálódásában is. Az alkotmányjogi értékek jelentős része az alanyi jogok szabad gyakorolhatóságának elvén és az alanyi jogra épülő dogmatikai intézményeken keresztül került át ugyanis a modern magyar polgári jogba és civilisztikába.

A civilisztika anyaga több szempontból is rétegzett. Ezeknek az elméleti, jogalkotási, szabályozási, joggyakorlati, jogéleti rétegeknek a helyzete nem állandó. Gyakran elmozdulnak, egymáshoz viszonyított helyzetük sokszor változik, átfedések is lehetnek közöttük. E mozgások esetenként a jogágazati szerkezetben is módosulásokat okoznak. A 2014. március 15-én hatályba lépő Új Magyar Polgári Törvénykönyvnek az eddiginél sokkal magasabb szakmai színvonala, anyagának jelentősen kiszélesített tematikája és a szabályai között megőrzött fontos értelmezési alapelvnek, az úgynevezett quebeci klauzulának a letisztultabb körülmények közötti alkalmazása várhatóan növeli a polgári jognak a civilisztika más területeire gyakorolt centripetális hatását.