Valamikor régen élt a falun kivül a szőlő meg a temető közötti dombon egy romos kopott falu vályogházba egy nagybajuszu öreg teknő-kaparó, kopott kalapja vót, bügatyába járt, rongyos ingbe, ütött kopott mellénybe, koszos bocskorba, jó magos ember vót, Nem vót annak egy fogase. Abba a házba utánna a temető őr lakott, már lebontották, ott ahun most az apád sírja van, fenn a dombon. Meg tudott az sokmindent eszkábálni. Az az egy ruhája vót ami vót rajta. Írni olvasni nem tudodt mert sose járt oskolába. Szelíd ember vót. Hétközben a vállára vette a cirokseprüt, oszt nyakába vette a falut, házrul házra járt oszt árulta a seprüt meg a kosarat. Vásárnapokon lejött a faluba a piacra árulni a portékáit, ült egy kis háromlábú hokedlién amit ü faragott oszt mesélt a köré gyülő pulyáknak. Hogy hunnan vót mégis ilyen tudákos nem tudjuk. Mindenki ösmerte, de senki se tudta a nevit. Vót aki egy tenyérnyi szalonnyát adott neki a cirokseprüér, vagy a kosárér, vagy a tekenőér, vót aki pinzt, vót aki egy zacskó dohánt, vagy egy cipót. Mindent elfogadott. Ü mesilte a pulyáknak, míg kötötte a vesszőseprüt, meg fonta a kosarakat, hogy majd meglássátok, hogy olyan világ gyön, hogy a nagy verekedésbe sokan meghaltok. Nem születik gyereketek se úgy vesztek el fiatalon. Rossz emberek fogják irányítani az emberiséget. Minden gyereköt és jószágot megvernek szemmel. A kiscsirke nem fog kikelni a tojásbul. A gyerek megöli az apját a pinzir. A lyányok nem tudnak szülni. Sok lesz az öreg. Ölni fogja egymást a nép. Nem mennek majd a templomba, csak a kolocsmába. Megöli üket a cigeretta, meg a pályinka. Vérben gázol majd a sok katona. Egymás vérit folyatjátok ki a semmiér. Olyan világ gyön, hogy a vizér is fizetni fogtok. Egyformák leszenek a férfi meg az asszonynép. Sok állat megdöglik majd betegségekbe. Nem lu fogja húzni a szekeret, magátul fog menni, nem fog ülni senkise a bakon, lőcs nélküli lesz a szekér, repülni fognak bádogmadarak mint a madár, még a vízalá is bebújnak majd, olyan tojást tojnak amitül meghónak az emberek, összedülnek a házak. A főd úgy fog remegni, mint a szivetek. Sokan fogtok elégni, egymást fogjátok megbetegíteni, annyian halnak meg, hogy nem győzik temetni a hóttakat. Egymás hegyin hátán lesz a sok halott ember, mint Isonzónál. A csecsemőt a jászolba ölitek meg. Nem lesz mit enni, úgy fogtok legelni mint az a kecske ott ni. Ha dudvát ehettek annak is örülni fogtok. Sokan fognak éhenhalni, mer nem lesz gabona, nem fog teremni a főd. A határ olyan sován lesz, hogy a tarack se marad meg benne. Nem fog esni az eső nagyonsokáig. Gyűjteni fogjátok az esővizet, remegni fogtok egy marik papsajtér is. Megennétek még a tyúkhúrt is a disznóparéjt is meg a labodát is csak vóna. Nem lesz hal se a vizbe. Látod a fődön azt a porcsint? na azt koszosan fődesen fogjátok falni meg a libatopot, a csilántot meg a papsajtot. A se számít, majd hogy a madár leszarta vagy a kutya lepisilte. Szégyentelenül adják a lyányok a testüket egy kiló krompéért. Istenhez fogtok könyörögni, hogy meghalhassatok végre. Minden ami fábul van kübül lesz. Azok az állatok a mezőn mind éhenhalnak majd. minden udvaron kút lesz, de nem lesz benne víz. Ahun lesz attül meghalnak az emberek. Jó világ gyön, majd nyomoruság. A felhőbül nem fog esni az eső. A csillagok leesnek az égbül, felültök rá mint a lura. kevés ember marad meg, sok halott lesz, akkora lesz mint egy hegy. Sokáig kell gyalogolni, míg tanálsz másik embert. NEm lesznek orvosok tanárok mérnökök, csak néhány tudatlan ostoba marad életbe, meg néhány pap, akik megpróbálnak majd gyógyítani. Eccer árvíz máskor túzvész öli meg az emberiséget. Az emberek egymást tapossák annyian lesznek. Annyi lesz a szekér, hogy álandóan egymásnak mennek. Szemérmetlenül férfi férfit választ szerelemre, asszony asszont. A kitanultakbúl mán úribetyárok lesznek, akik nagy magos házakban fognak élni. Amikor jün a vég, akkor előtte három napig sötétség lösz, semmiféle fény nem ég majd csak a szentölt gyertya.„Gyünnek a vörösök, utána gyünnek a ferde szemüek majd a sürgük, akkó lösz olyan nagy háború, hogy a szürke ló a szügyivel taszítja a vért. „A fekete sereg keletrű fog elindúni, és egészen nyugatig mögy körösztül a világon. Nem fegyverrel fognak háborúzni, hanem skatulyából szórják le az átkos fertőt a népre, és sebösek lösznek. Még a hetedízigleni ivadék is el fogja örökölni a fertőzött átkot. Rosszabb lesz mint a tatárjárás. Annyi magyar marad meg, hogy egy diófa alatt elfér. Borzalmas irányba tart a mai világ, sunyi simlisség és álszentség leledzik mindenhun.
(1975, Demecser)
Информация по комментариям в разработке