Lyrics:
Ott ültem, ahol te szoktál,
a széked nem nyikorgott, s te már nem szóltál.
A csészéd üres volt, mint a tenyerem,
mióta nem fogod már, beleremeg a szívem.
A ház falán már más a fény,
az emléked, a falakon képekben beszél.
Az órád még jár - ketyeg,
rólad regél... minden perce unokáidnak mesél.
Anya… ! Halld meg imám, most hozzád szólok.
A nevedet kiáltom csendben, hiányod súlya tépi lelkem....
Fáj, hogy-többé nem ölelsz, de emléked bennem él,
ott, ahol a csend beszél....
A konyha csendje-most... templomi áhítat,
a levesillat helyett csak könnyek maradtak.
Az órád még jár - ketyeg,
rólad regél... minden perce unokáidnak mesél....
Anya… ! Halld meg imám most hozzád szólok.
A nevedet kiáltom csendben, hiányod súlya tépi lelkem....
Fáj, hogy-többé nem ölelsz, de emléked bennem él,
ott, ahol a csend beszél.
Megtanítottál élni, most a gyászom tanulom túlélni
Megfáradt kezed érintése hiányzik mint a levegő.
Minden ima hozzád tér vissza,
és én csak ülök, egy kőhalom előtt... amit a hiányod benőtt...!
Anya… ! Halld meg imám most hozzád szólok.
A nevedet kiáltom csendben, hiányod súlya tépi lelkem....
Fáj, hogy-többé nem ölelsz, de emléked bennem él,
ott, ahol a csend beszél.
Kórus:
Halld meg imám most hozzád szólok.
A nevedet kiáltom csendben, hiányod súlya tépi lelkem....
Fáj, hogy-többé nem ölelsz, de emléked bennem él...
Ott... ahol a csend beszél.
By: Sándor Ákos
Информация по комментариям в разработке