Arany János: Családi kör - Vers mindegy kinek /Lutter Imre versfilmje

Arany János: Családi kör
előadja: Lutter Imre
Iratkozz fel még több versért!

A család közelsége valamennyi generáció számára meghatározó, gyerekként és felnőttként is a biztonságot, a hazatérés, a valahová tartozás meghittségét közvetítheti. Nem volt ez másképp Arany János életében sem, aki idős szülők legfiatalabb, egyetlen életben maradt fiúgyermekeként örök aggodalomban nőtt fel, és mindent megtett szülei segítéséért. Családi kör című verse nagymértékben merít saját gyerekkorából, bár a békés falusi családi légkör, a mindennapok és a gyermeki boldogság mellett a szabadságharc bukása és a jó barát, Petõfi Sándor elvesztése is ott lebeg az 1851-ben írt vers szellemiségében. A ma ismert szöveg már az a változat, amit a kiadó öncenzúrázott, nehogy betiltsák a verset, de még a kiadót is a szabadságharcra utalások miatt.

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.
...