Pósfa zenekar - Szilicei zöld erdőbe

Pósfa zenekar: Szilicei zöld erdőbe...
Vasvári verbunk, juhászballada és csárdások (Alsókálosa-Szilice, Gömör)

Iván Péter - hegedű/violin, ének/vocal
Ifj. Gelencsér János - hegedű/violin
Iván András - brácsa/viola, hegedűkontra/violin, ének/vocal
Álló István - nagybőgő/double bass, ének/vocal
Gólya Márton - cimbalom/dulcimer, ének/vocal
Iván Zoltán - tárogató, ének/vocal
Madocsai Imre - ének/vocal

Album: Felvidékről szeretettel (Felvidéki magyar népzene)
Megjelent/Released on: 2020.03.07
Hangmérnök/Sound engineer: Szabó Ádám - Gila Studio
℗ 2020 Pósfa zenekar

Szöveg/Lyrics:

Leégett a szentpéteri hodály,
Bele égett kilenc juhászbojtár.
Hej, kilenc juhász, kilenc pár ruhája,
Számadónak sallangos subája.

Számadónak nincsen annyi kárja,
Megveszi az egri nagy vásárba'.
De a szegény kilenc juhászlegény,
Még maga is beleégett szegény.

Barna kislány kerüli a hodályt,
Kérdezgeti, hol a juhászbojtár.
Barna kislány, hiába keresed,
Beleégett, ki téged szeretett.

Mutassák meg annak a sírhalmát,
Hagy ültessek én rá piros rózsát.
Rózsát teremjen az, ne tövisket,
Mer az engem igazán szeretett.


Szilicében van egy kopár legelő,
Közepében van egy gyászos temető.
Arra megyek, arra hajtom a gulyát,
Fölkeresem a szeretőm sírhalmát.

A sírjára nefelejcset ültettem,
Este reggel könnyeimmel öntöztem.
Ráborulok, sírok rajta sokáig,
Míg a fekete föld sárrá nem válik.

Szilicén a nádfedeles tanyába,
Oda van a szilaj csikóm behajtva.
Szilaj csikó ne legelj a kopáron,
Elhagyott a kökényszemű galambom.


Szilicei zöld erdőbe kimentem sétálni,
Hallok ott egy kakukkmadárt hármat kiáltani.
Szólj még egyet, kakukkmadár, a többit nem bánom,
Elhagyott a kisangyalom, míg élek, sajnálom.

Kimentem én, kimentem az erdőbe sétálni,
Ott láttam egy barna kislányt kék ibolyát szedni.
Odamentem, megkérdeztem, kinek az ibolya?
Bánatába azt felelte, jó lesz a síromra.


Száz forintot adtam egy pej lóért,
Másik százat a rávaló szerszámért.
Harmadikat adtam egy szép lányért,
Azt is csak egy éjjeli szállásért.

Száz forintot adtam egy pej lóért,
Másik százat a rávaló szerszámért.
A harmadikat egy szép barna lányér’,
Kit nem adnék az egész világér’.


Minek nékem a kálosi határ,
Ha nincs benne kiért a szívem fáj.
Más falusi határ fele nézek,
Ott van akit igazán szeretek.

Nincsen nékem se apám, se anyám,
Csak egyedül te vagy édes rózsám.
Nincsen nékem a világon senki,
Ha meghalok te siratsz engem ki.