Támogasd a VerShaker projektet, hogy még sok izgalmas videóval, élő műsorral tudjunk meglepni téged! Kattints ide a gyűjtésünkért: https://www.goood.hu/gyujtes-0f3g945pjc Minden adományt hálásan köszönünk!
Ha tetszett a videó, iratkozz fel csatornánkra, és nyomd meg a kis harangot is! Észrevételeidet, gondolataidat szívesen olvassuk a videó alatti kommentek közt!
Keresd a VerShakert a Facebookon,
/ vershakerface
az Instagramon,
/ vershaker
és a Blog.hu-n is!
https://vershaker.blog.hu/?desktop
2021 nyarán a Művészetek Völgyébe költözött a VerShaker, és egy héten keresztül mindennap új műsorral lepte meg a POKET zsebkönyvek udvar látogatóit. A programsorozatot rögzítettük, és most év közben a "VerShaker Offline" sorozatunk keretében osztjuk meg Veletek!
Első epizódunkban Vecsei H. Miklóssal beszélget a műsor házigazdája, Zoltán Áron József Attiláról, Hasi Mondjad Atikám! című József Attila monodrámájáról, és a költészetről általában. A videóban elhangzik Nagy László József Attila, valamint Csoóri Sándor: Nagy László megidézése című verse is, valamint részletek Vágó Márta József Attila című könyvéből.
Hasi visszatérő vendége csatornánknak, első videóját itt nézhetitek meg:
• VerShaker | Negyedik rész | Vecsei H....
Operatőr, vágás: Andella Mirtill
Hangmérnök: Katona Márton
Zene: Wunderlich József
Logo: Lakatos Péter
Plakátmontázs (borítókép): Száler Tímea
Szerkesztő-műsorvezető: Zoltán Áron
Köszönet a POKET zsebkönyveknek és a Művészetek Völgyének a meghívásért!
@poketzsebkonyvek9923 @wjoc
#VecseiHMiklós #ZoltánÁron #JózsefAttila
Nagy László: József Attila
Miért játszott a szíved, te szerencsétlen
rombolva magad szüntelen télben,
építve dalra dalt,
s kifúlva
kigyúlva,
ésszel mérhető pontokon is túlra
tudatod mért nyilalt?
Hiszen te tudtad:
dögbugyor a vége e pokoli útnak,
ott a hit is kihalt,
hiszen te tudtad:
álmaid orra buktak,
magad örökre kicsuktad,
járhatod a téboly vak havát,
s árván, idétlen,
emberségre, hű szerelemre étlen
villámló tálból eszed a halált.
Tudtad, tudom én is:
a nagy: te vagy,
s te, a Mindenség summáslegénye,
részt se kaptál, pedig az egészre
futotta érdemed.
Érdemes volt-e ázni, fázni,
csak a jövő kövén csírázni,
vérszagú szörnyekkel vitázni,
ha ráment életed!
Csak szólhatnál, hogy érdemes!
Mert csontom, vérem belerémül,
végzetedhez ha én állítok végül
józan zárómérleget.
Törd fel a törvényt, ne latold!
A porból vedd fel kajla kalapod,
vértanú vállad,
s a kifordult nyakcsigolyákat
rendbeszedve
két kisírt szemmel, tüzes iker-körrel
nézz a szemembe
hogy rendülne bele
a mohó, emléknélküli tenyészet
az egek mirígy-rendszere
s e megváltatlan földi lét.
József Attila!
te add nekem a reményt,
mert nélküle
romlott a napvilág,
a vér eves,
bár a fogad vicsorog,
bár a nyakad csikorog,
bólints, hogy érdemes,
cáfold meg halálos logikád,
te glóriás,
te kíntól bélyeges!
Képzeletemre bízzál édes munkát,
mert immár úgy szorgoskodik,
hogy a sarkamtól torkomig
forraszt rám forró hamubundát,
rádióaktív iszonyt -
félek, hogy minden rejtelmet kibont
s végül már semmi se fáj.
Hogy el ne jussak soha ama síkra:
elém te állj.
Segíts, hogy az emberárulók szutykát
erővel győzze a szív
szép szóval a száj!
Csoóri Sándor: Nagy László megidézése
Amikor azt mondtad annak a nagyhajú lánynak,
László, aki hozzámsimult az autóban,
hogy tejeskukorica fogaiba egész nyáron át
szerelmes tudnál lenni,
kicsit nekem is udvaroltál.
Zöld nyárfasorban és zöld éveinkben
suhantunk éppen.
Én szökésben voltam akkor is,
te pedig bearanyozott darazsakat
hajszoltál az országon végig.
Emlékszem most is csuromvizes szívedre.
A betonútról néha szivárványosan
csillant meg a Tisza,
mintha pántlikás regruta-kalapokat
himbált volna egy kaszárnya felé,
máskor meg némán menetelt, mint eltetvesedett hadifoglyok.
De lehet, hogy mindez az én
fölcsigázott káprázatom volt csak,
mivelhogy nagyon szerettem volna hasonlítani hozzád.
Ültem mögötted az autóban s egy dudorászó
Istenre gondoltam, aki új nyelvet
talál ki épp a sodró nyárfasornak és a száguldásnak.
Tokaj még messze volt, de a sólymok,
a sasok, a seregélyként elsuhanó
meteorok közel. Közel minden tűzvész a múltból,
s a világ megnagyobbodott szíve is
ott lüktetett a szomszédos erdők fölött.
Öt éve halott vagy, de én még most is
ott megyek veled azon az úton.
A Napból izzó gombostű potyog elénk.
E rossz előjelekből jósolhatnál
bárcás tűzözönt akár! De szemed se rebben.
Hegyek úsznak át rajta s bókoló búzatáblák.
Информация по комментариям в разработке