Lábmosás

János 13:1-20. A lábmosás.


Lábmosás ( jelentése )


LÁBMOSÁS.

Amikor Jézus az utolsó vacsoránál megmosta tanítványai lábát, azt mondja az írás, hogy előtte levette felső ruháját! A szemünk előtt csak egy kép látható. De Lélekben egészen mély jelentéssel, tartalommal bír!
Jézus valójában ezzel a cselekedettel azt akarta jelezni tanítványai felé és most is mindenki felé, hogy az emberi méltóságát, (mai modern kifejezéssel, az egoját - ami neki ugyan nem volt-) vette le, s tette le! Azt vetette le magáról, ami minket elszakít egymástól, és Istentől! A képmutatást, az egot, azt hogy megkülönböztetjük magunkat másoktól, az emberi méltóságát vetette le, hogy a tanítványok se nézzenek fel rá emberként, jelezve ezzel, hogy nem rendeli magát egyetlen ember felé sem és nem különbözteti meg magát senkitől sem! Sőt! Lehajolt,megalázta magát tanítványai előtt, hogy ne mint emberre nézzenek fel reá! Sőt ne is nézzenek fel reá emberként és NE AZ EMBERT lássák benne! A képmutatás ruháját vetette le, ami benne NEM volt ugyan, de példát mutatott ezzel a cselekedettel! Tiszta tükör mindannyiunk számára, amiben megláthatjuk, hogyan viselkedik a tiszta Lélek, az Isten által vezetett ember! Levette felső ruháját...mindannyiuk előtt. Kivétel nélkül, még Júdás előtt is, aki elárulta őt,ugyanígy mielőttünk is, akik talán napi szinten képesek vagyunk elárulni Őt! Kitárulkozott, megnyitotta szívét társai előtt, nem takart el semmit előlük, semmilyen érzést, semmilyen gondolatot! Noha Ő maga mentes volt minden bűntől és szennyes gondolattól, bűnös emberi érzéstől, hiszen tiszta tudott maradni minden emberi gyarlóságtól mert csakis az Atyja szavára figyelt és azt szólta, azt cselekedte amit kapott és amit hallott a Teremtőjétől! De megalázta magát, és megtette ezt a cselekedetet értünk, példát mutatott nekünk ezzel , hogy hogyan legyünk Isten felé, és embertársaink felé! Mint ahogy bemutatta azt is, hogyan kellene, hogyan tudnánk másokon segíteni és hogyan szerethetjük egymást! Nem, nem úgy, ahogy mi azt gondoljuk, hisszük és tesszük, hanem úgy, ahogy Ő azt bemutatta... ami számunkra sajnos kínos, "ciki", "gáz", elképzelhetetlen, sőt, sajnos ismeretlen! Mert megszoktuk a titkolózást, a leplezést, takargatást, képmutatást!
Hogyan tudjuk megmosni egymás lábát? Hogyan tudunk egymáson segíteni? ( és itt nem az emberi segítségnyújtásra gondol, nem arra a segítségnyújtásra amit önerőnkből, saját akaratunkból teszünk)
Ha mi is levetjük felsőruhánkat, ha megnyílunk és kendőzetlenül elmondjuk, megvalljuk saját hibáinkat,saját gyengeségeinket, erőtlenségeinket,kísértéseinket, tévelygéseinket, bűneinket, ha megnyílik a szívünk a másik felé, akkor a másik szíve is megnyílik! Ha nem úgy közeledünk a másik felé, hogy majd mi megmondjuk a tutit, és nálunk van az igazság, majd én megmondom hol hibázol, mit rontottál el, mi a bűnöd... Nem! Én vagyok, akinek elsőként le kell vetni a felső ruhát, a nagy mellényt magáról! Én vagyok akinek le kell tennie az emberi méltóságát, az egzisztenciáját, az egóját, hogy engedni tudjunk a Lélek szavának, Atyánk akaratának!
Én vagyok, akinek le kell tenni az emberi okoskodást, a megtanult /betanult taktikákat, önismeretet, ismereteket, az agyalást, hogy emberként teljesen megszűnjünk és csak a Krisztus beszéljen és cselekedjen rajtunk keresztül! Én vagyok akinek elsőként meg kell aláznia magát, hogy le tudjunk hajolni a másikhoz... Ugyanoda ahol ő van, s talán még lejjebb! És ezen cselekedetek tudnak elvinni minket Teremtőnk elé is, Krisztus karjaiba is! Abban a pillanatban, ha ezt engedjük, hogy megtörténjen velünk, máris levetettük felső ruhánkat és megtörténik a lábmosás! Lehet, hogy a másik nem mondja ki, és nem érezteti, de az ő szíve is megnyílik és róla is lekerülhet az a bizonyos felső ruha! És ebben a tiszta, őszinte, kendőzetlen, képmutatás nélküli, alázatos állapotban máris megszűnik az egok játszmája, és beférkőzhet a Krisztus Lelke, aki tud szólni rajtunk keresztül a másikhoz, és megtörténik a lábmosás, amit bepiszkítottunk a helytelen út porával!
Ezt teszi Krisztus ma is! Nem fentről dirigál nekünk, nem kezd el parancsolgatni, és nem fordul el tőlünk ha helytelen útra léptünk- persze ha arra van szükségünk figyelmeztet, megdorgál, amire szükségünk is van, hisz vakok és süketek vagyunk- hanem aki Hozzá fordul segítségért, odajön, lehajol, megmos minket személyesen, akár más embereken keresztül akik az Ő Lelkében járnak! Nem szégyell lehajolni hozzánk, nem szégyell lealacsonyodni és belenyúlni abba a szemétbe amibe mi raktuk magunkat! De a lényeg azon van, és az hozhatja el a gyökeres változást az éltünkben, hogy ezután a sokszori lábmosás után Vele maradunk e, felső ruha nélkül, vagy megköszönve szépen a gyógyítást, a helyreigazítást, a vígasztalást, újra felvesszük felső ruhánkat és szaladunk vissza a poros, sáros útra!