DOWN FOR WHATEVER - Mögötted Állok (Hivatalos Videó)

★Készülj fel egy olyan estére, ami örökre megmarad! 2025. január 18-án együtt ünnepeljük meg a zenekar 10 éves jubileumát a Barba Negra Red Stage-en, extra hosszú műsoridővel és különleges látványvilággal:
https://jegy.rock1.hu/down-for-whatev...

#downforwhatever #dfw #monddel

★"Mondd El" - Teljes album playlist:
https://tinyurl.com/2s3t8d79

★KÖVESD A ZENEKART / IRATKOZZ FEL:

►FACEBOOK:
  / downforwhateverofficial  

►INSTAGRAM:
  / downforwhateverofficial  

►SPOTIFY:
https://goo.gl/hXFcVg

►WEB / SHOP:
https://www.downforwhateverofficial.com

★KONCERTSZERVEZÉS★
Szűcs Mihály / Koncertszervező.hu
Tel.: +36209105312
[email protected]

★MANAGEMENT★
Bodor Mátyás / Vefmat Production
Tel.: +36306377744
[email protected]

►Hangfelvétel: Diószegi Kiki (Stray Heart Records)
►Mix és Master: Varga Zoltán (SongSong Production)

►Operatőr: Bikali Sándor
►Vágás, fényelés: Császár Róbert (Tri-Angle)

►T A G O K:
Diószegi Kiki - Ének
Császár Róbert - Gitár
Czink Zsombor - Basszusgitár
Zsoldos Dávid – Dobok

UPC: 0673869660021
ISRC: ushm82285819
(Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved!)

►S Z Ö V E G:
Verse I.:
“Sajnálom, hogy nem jókor nevetek,
hogy gyakran csak a semmibe révedek.
A saját fejembe rejtem önmagam,
és azt mondom, hogy minden rendben van.”

Ismerem már minden titkodat, a magaddal vívott gigászi harcokat.
Láttam már, hogy földre rogytál, majd újra felálltál.

Refrén:
Én cipelném helyetted a terheid.
Letörölném, míg élek, a könnyeid.
Ahol jársz, oda nincsenek utak,
de mögötted állok, örökké tartalak.

A csönd mélyén hallom a hangodat.
A tükör mögött látom az arcodat.
Ott élsz bent minden sejtemben,
ugyanaz a vér folyik bennem.

Verse II.:
“Sajnálom, ez most nem én vagyok,
összefolynak az éjek, a nappalok.
Elhagytam a saját árnyékom,
de szép lassan ezt is megszokom.”

Ha az élet másfelé terel, ha nő az űr és én pont nem érlek el,
tudnod kell: mögötted állok néhány centivel.

Verse III.:
“Én a fákkal vagyok hasonló: egyhelyben álló.
Tomboló viharban rendületlenül,
de nem látják, mi kínoz belül.”

Refrén:
Cipelném helyetted a terheid.
Letörölném, míg élek, a könnyeid.
Ahol jársz, oda nincsenek utak,
de mögötted állok, örökké tartalak.

Ha tudnám, hidd el, hogy megtenném:
a bánatod én magamba temetném.
De a felhők gyűlnek felettem,
félek, menekülésre születtem.