VÁRJÁK A FELTÁMADÁST – Isten kezében

Kedvesen tudják, hogy 1951-ben a Pannonhalmi Bencés Főapátság kellős közepébe betelepítettek egy állami fenntartású szociális otthont.
Ennek lakói a feloszlatott szerzetesrendek idős tagjai voltak, munkatársai pedig – jórészt – a szintén feloszlatott női, elsősorban betegápoló rendekből kerültek ki.
Ahány férfi rend volt a korabeli Magyarországon, mind képviseltette magát, legnagyobb számban a jezsuiták.
Elképesztő zsúfoltságban, nagy szegénységben élték le utolsó éveiket az ide internált atyák, akik legtöbbje túl volt már néhány év börtönön, kényszermunkatáboron, maradandó egészségkárosodást eredményező bántalmazáson…
Az elhunyt szerzeteseket a falusi (akkori nevén győrszentmártoni) temetőben helyezték örök nyugalomra, külön parcellában, ahol katonás rendben sorakoznak – mint valami haditemetőben – az egyforma kőkeresztek.
Néhány híresebb személy életpéldáját bemutatva emlékezik vissza erre a korszakra Várszegi Asztrik emeritus főapát.

🔔 Iratkozz fel: @Bizony_Isten
🔊 Facebook:   / bizony.isten