Kun László uralkodása idején, 1277-ben a Döröcske nembeli Salamon fia Simon alországbíró a Sárvíz árterületének szigetére tornyot, majd egy várat épített, és a település innen kapta nevét, mint Simontornya. Földszintjén a konyha volt, és a belső cselédek találtak helyet. Négy emeletén lakott az úr családja és a fegyveres őrök, pincéje börtönül és élelemraktárul szolgált. A korai lakótoronynak csak alapfalait találták meg.
Simon fiú örökös nélkül halt meg, így a vár Károly Róbertre szállt. 1317-ben Őrsi Péter tárnokmester szerezte meg, majd Károly Róbert 1324-ben Hench fia János mesternek adományozta. Az ő halála után fia, Miklós örökölte a birtokot. Miklós végrendeletében Lackfi István erdélyi vajdára és fiaira hagyta a várat. 1347. jún. 30.-án I. Lajos király Simontornya várára új adományt ad Laczkfi István erdélyi vajdának a szerbek építette Nándorfejérvár várának elfoglalásakor tanúsított vitézségére.
Lackfi nádor belekeveredett a Zsigmond elleni összeesküvésbe, ezért ellenfelei 1397-ben Körösre csalták, ahol Cillei Ulrik és Garai Miklós megölték. Zsigmond Simontornyát Kanizsai János esztergomi érseknek és testvéreinek adományozta. Ozorai Pipo lesz a Kanizsaiak várnagya.
A várat 1424-ben Ozorai Pipo a Sárvári várért és 1500 forintért elcserélve szerzi meg. Pipo örökös nélkül elhunyt, így a vár 1427 körül a Garaiak tulajdonába kerül. A polgárháború során komoly sérüléseket szenvedett a vár. Farkas László budai bíra 1444-ben 4100 forintért zálogbirtokosa lett, és a saját költségén rendbe hozatta a várat, és külső védművet emeltetett a vár köré.
1448-ban Garai László a zálogösszeget visszafizette, és a vár visszakerült a birtokába. Ekkor épült a vár külső védőöve, amely szabálytalan gyűrű alakban vette körül a korai várnégyszög alaprajzú épületét, pártázatos gyilokfolyosóval koronázott, támpilléres falakkal. A Garaiak két várnagya rettegésben tartotta a környéket. Perneszi Pál és Gyánti Ferenc 1461-ben uruk tudtával és beleegyezésével rátört a fehérvári keresztes konvent Gyánti birtokára, és az éppen ott vásározókat átkényszerítették a Tolna megyei Görbőre, ahol azonban vámot fizettettek velük. A család kihalása után Mátyás visszavette a birtokot, és szeretett feleségének, Beatrixnak adományozta, aki 1500-ig mondhatta magát Simontornya úrnőjének.
Beatrix után Buzlay Mózes tulajdonába kerül, aki Ulászló udvarában királyi főajtónálló mester volt. A középkori várból az itáliai reneszánsz ízlést követő, előkelő főúri székhelyet alakít ki. A Buzlay-féle átépítéssel éri el a vár fénykorát. Az északi szárnyon a későgótika szerkezeteivel és formáival várkápolna épül. Az egész épületet reneszánsz faragványokkal ékes ajtók, kandallók, címerek díszítették. 1524-től Buzlay özvegye, Podmaniczky Anna a tulajdonosa. 1536-ban János király Pösthyenyi Gergely főudvarmesternek adományozza, és ő volt a török uralom előtti évek utolsó magyar tulajdonosa. Fénykora a 16. század első évtizedére tehető.
Simontornya várát több kísérlet után Jahjapasazáde Mehmed budai pasa vette be 1545 novemberében. A vár szandzsák székhely lett. A török utazó, Evlia Cselebi ezt írta a várról: "Hosszúkás, négyszögalakú, erős építkezésű szép vár, külvárosa erős palánkú... Egy vaskapuja és árok felett felvonó hidja van... A bég és a parancsnok palotája nagyon díszes épület. A belső várban Szulejmán kán dzsámija és a hadiszertár...".
A várat 1686-ban Bádeni Lajos visszafoglalta, ekkor 300 török hadifoglyot ejtettek, 35 mázsa puskaport és 1200 gránátot zsákmányoltak. 1700-ban a Styrum-Limburg család vásárolta meg.
A Rákóczi-szabadságharc alatt a vár több ízben is gazdát cserélt. 1704-ben a kurucok elfoglalják, de még ebben az évben 1704 őszén Heister osztrák generális bevette a várat, amit aztán Vak Bottyán János foglalt vissza 1705. november 11-én. A kaputorony alatti "demléc"-ben őrizték az áruló Bezerédit kivégzéséig. A vár 1709-ig kuruc támaszpont volt. 1707-ben Rabutin ostromolta sikertelenül, majd 1709 augusztusában az osztrákok elfoglalták, védőit kivégezték, illetve bebörtönözték. 1717-ig császári csapatok tartották megszállva, és tervbe vették felrobbantását, de a Habsburg-hű Styrum-Lymburg család kérelmére épségben hagyták. A várban két Styrum gróf is lakott Új birtokosa, a Styrum Limburg család a várat csak rövid ideig lakta, mert az új kastély építése után magtárrá átépítve csak gazdasági célokra használják. A Styrum család kihalása után a vár az Esterházyak, a Sina bankárcsalád, majd a gróf Wimpffen família kezére szállt.
A szabadságharc után a vár pusztulásnak indult, és raktárnak, lakóépületnek is használták.
1930-ban a zirci apátság vette meg. Bőrgyár és szükséglakás lett belőle, majd a műemlékvédelem felvette a megőrzendő építmények listájára, és 1964–1974 között helyreállították. A maradványokból egy helyen rekonstruálták a védőfalak eredeti alakját, kijavították az egykori palotaszárnyat és az öregtornyot, az északi romok fölé pedig védőépületet emeltek.
Zene: Kobzos együttes
http://www.kobzos.hu/
Информация по комментариям в разработке