1939. augusztus 2-án, Albert Einstein több tudóstársával megfogalmazta és aláírta azt a lelkiismereti levelet, melynek címzetje az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Franklin D. Roosevelt volt.
Látva németország előretörését, és megrettenve attól, hogy vezérük hamarosan atombomba birtokába juthat, feladta megrögzött pacifizmusát.
A levél kézhezvétele után Roosevelt elnök azonnal felállította az Urániumügyi Tanácsadó Testületet, de Amerika saját atombombájának megépítéséről csak 1941 decemberében határoztak, röviddel azután, hogy a Japánok megtámadták Pearl Harbort, ezzel belesodorva az Egyesült Államokat a világháborúba.
A továbbiakban Einstein már nem játszott szerepet a bomba kifejlesztésében, amelyet végül 1945 júliusában próbálhattak ki és a rákövetkező hónapban le is dobták Hirosimára és Nagaszakira.
Erejük olyan rettenetes volt, hogy Japán a bombázás hatására kapitulált, majd amikor Einstein értesült a tömegpusztításról, fejét kezébe temetve késtségbeesésében németül kiáltozott.
1905-ben 26 éves korában közzétette egyszerűen hangzó egyenletét (E=mc2), melyben az E az energiát, az m a tömeget, és a c a fény sebességét jelöli.
Tartalma pedig nem kevesebb, mint hogy egy kis tömegű anyag, hatalmas energiává alakítható át.
Egyebek közt e híres egyenlet is hozzájárult az atombomba feltalálásához, ezért Einsteint hátralévő életében állandó lelkiismeret-furdalás gyötörte.
Einstein 1879. március 14-én, a német iparvárosban, Ulmban látta meg a napvilágot.
1905-ben négy nagy jelentőségű dolgozatot tett közzé, köztük relativitáselméletének első részét, a speciális relativítás elméletét.
Amellett, hogy utat nyitott az atombomba kifejlesztéséhez, a Nap sugárzásának fizikájáról is fellebbentette a fátylat.
Mindkét folyamatban nukleáris reakciók működnek, amelyek során parányi mennyiségű magtömeg szabadul fel fény és hő, vagyis eneriga formájában.
Néhány évvel később közreadta relativitáselméletének általános részét is, az 1921. évi fizikai Nobel-díjat azonban Einstein egy 1905-ben megjelent munkájáért kapta meg, amelyben a fényelektromos jelenséget taglalja és amelyből kiderül, hogy a fény véges nagyságú adagokból, azaz fotonokból áll.
Relativitáselméletét a Nobel-díj bizottság túlságosan is vitathatónak találta, ezért Einstein elhatározta, hogy munkáját népszerűsíteni fogja.
1955 áprilisában halt meg New Jerseyben, mindvégig iszonyodott a megsemmisítés rettenetes eszközeitől, melyeket az atomfizikusok segítségével szabadítottak ki a világra.
" Ha tudom, hogy elméleteim ilyen pusztításhoz vezetnek, inkább órásmester lettem volna."
Albert Einstent már tízéves korában izgatta, vajon milyen gyorsan terjedhet a fény.
Speciális relativitás elméletében kijelentette, hogy a világegyetemben minden mozgás viszonylagos, mivel az űr távoli tartományaiban nincs semmi, amihez azt mérni lehetne.
Leszögezte továbbá, hogy a fénysebesség mindig ugyanakkora a megfigyelőhöz képest, függetlenül annak saját mozgásától.
Egy a Föld mozgásának irányában lévő csillag fénye ugyanakkor éri el bolygónkat, mint amikor egy mögötte lévő csillagé.
Arra a következtetésre jutott, hogy az univerzumban az egyetlen abszolút fizikai állandó a fény sebessége, ha pedig az mindig ugyanakkora függetlenül a megfigyelő mozgásától, más fizikai sajátosságoknak kell jellemezniük azokat, akik eltérő irányokba és eltérő sebességekkel haladnak.
Kiszámította, hogy egy majdnem fénysebességgel száguldó űrhajóban, az idő lassabban múlna egy, az űrhajóhoz viszonyítva mozdulatlan megfigyelő órájához képest, sőt még a jármű tömege is megnőne.
A fénysebességet elérve tömege végtelen naggyá nőne, ami azt jelenti hogy a fény sebességét egyetlen tárgy sem érheti el, mivel ez végtelen nagyságú erőt kívánna.
A speciális relativitás elmélete elvezet az "ikrek paradoxonához":
Ha az egyik iker majdnem fénysebességgel halad, nem fogja magát másként érezni, mint a Földön maradt testvére, de közben az űrhajón csak fele olyan gyorsan múlik az idő, mint a Földön.
Ha tehát az űrhajós tegyük fel 10 évig van távol, csak 5 évvel idősebben tér vissza, míg ikertestvére közben 10 évet öregedett.
1919-ben Einstein egy csapásra híressé vált, amikor elméletét angol csillagászok egy csoportja igazolta.
Fényképfelvételeket készítettek egy teljes napfogyatkozásról, amikor a Nap közelében lévő csillagok is megfigyelhetők.
A képeket összevetették olyan felvételekkel, amelyek ugyanazokról a csillagképekről készültek akkor, amikor a Nap nem volt a közelükben.
A csillagok állása a két fotón eltért ékes bizonyítékaként annak, hogy fényüket a Nap elhajlította.
Albert Einstein atombombája és tér- időparadoxonjai
Zene / Music:
The Sky is on Fire - Ambient Music
0:00 Albert Einstein atombombája
2:06 Élete
4:47 Tér- és Időparadoxonjai
top 5 magyar univerzum
top 5 magyar bolygó
top 5 magyar einstein
top 5 magyar atombomba
top 5 magyar tér időparadoxon
#top5magyar #univerzum
Информация по комментариям в разработке