Prázsmári Erődtemplom Erdély Románia Prejmer Transylvania Fortified Church 4K Drone

A prázsmári erődtemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Brassó megyében.
Prázsmár (németül Tartlau, szászul Tuartlen) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében, a Barcaságban.
A prázsmári evangélikus templom a Barcaság legjelentősebb templomerődje. Az első templomot talán 1218-ban kezdték építeni, majd az 1240-es években a kerci apátság folytatta az építkezést, jellegzetes ciszterci stílusban. A 15. században a megközelítőleg egyenlő szárú kereszt alaprajzú templom fölé tornyot, a szentély északi és déli falához egy-egy kápolnát emeltek. Az oltár háta mögött dombormívű sírkő található, rajta szakállas angyalok. 1480-ban készített Szent Kereszt-szárnyasoltára az egyik legrégebbi Erdélyben. Egyik harangját 1471-ben öntötték.[12] A templom köré hármas védőfalrendszert építettek. A külső védőfal a várost vette körül, a toronyból szétnézve még ma is fölismerhetőek az egykori város határai, amelyen belül a telkek és a házak is kisebbek voltak. A külső falgyűrűből semmi sem maradt, a középsőnek azonban még állnak részletei és a templom közelében két egykori védőtornya. A belsőváron belül, a templomudvar és az előudvar falában alakították ki azt a 275 ún. szalonnakamrát (családonként egyet), amelyek ostrom idején menedéket adtak a lakóknak, békeidőben pedig húskészítményeiket tárolták bennük. A több szinten egymás fölé épített kamrákat fa állványzaton lehet megközelíteni. A két udvart alagút köti össze, amelyet a védők öt helyen tudtak elzárni kapukkal és ráccsal. A barbakánban működött a városháza. A belsővárat vizesárok vette körül, amelybe a környező források vizét vezették. Az oszlopsoros bejárati szárnyat a 19. század elején építették, helyén korábban felvonóhíd működött. Délnyugati oldalán, a barbakán és a belső falgyűrű közé a 18. században építettek alacsonyabb védőfalat. Emögött működött a sütöde, ahol a várban őrzött lisztből sütöttek kenyeret.
hu.wikipedia.org

Biserica fortificată
Biserica evanghelică fortificată din Prejmer, comuna Prejmer, județul Brașov.
Pe la 1211 regele Ungariei Andrei al II-lea pomenește într-un document adresat teutonilor numele râului Târlung, pe lângă care va crește localitatea Prejmer. Cavalerii teutoni care primesc drepturi asupra acestui teritoriu sunt cei care vor ridica până la un anumit nivel biserica din Tartlau (denumirea săsească a localității). Lăcașul de cult a fost construit în stilul gotic burgund introdus de cistercieni la Mănăstirea Cârța.
Ca și alte monumente din Transilvania, biserica fortificată de la Prejmer a suferit numeroase intervenții, dar în urma restaurării întreprinse de Direcția Monumentelor între 1960 și 1970 ea și-a căpătat forma inițială. Constituie cel mai bine păstrată și cea mai puternică biserică-cetate medievala din Estul Europei. În 1999, biserica a fost înscrisă pe lista patrimoniului cultural mondial UNESCO. Dedicată hramului "Sfânta Cruce", biserica a fost ridicată pe un plan central, în cruce greacă, modificat prin intervențiile din secolul al XVI-lea. Initial, clădirea era compusă din patru brațe egale dispuse în jurul unui careu centrat de un turn octogonal.
ro.wikipedia.org


The Prejmer fortified church (Romanian: Biserica fortificată din Prejmer; German: Kirchenburg von Tartlau) is a Lutheran fortified church in Prejmer (Tartlau), Brașov County, in the Transylvania region of Romania and the ethnographic area of the Burzenland. The church was founded by the Germanic Teutonic Knights, and then was eventually taken over by the Transylvanian Saxon community. Initially Roman Catholic, it became Lutheran following the Reformation. Together with the surrounding village, the church forms part of the villages with fortified churches in Transylvania UNESCO World Heritage Site.
ackground and church
Around 1211, King Andrew II of Hungary permitted the knights to settle around Prejmer, where they began constructing a church in 1218, in Gothic style. They were responsible for the Greek cross plan, the only one of its kind in Transylvania, but found in a few churches in northeast Germany.Following their expulsion in 1225, the Cistercians, who took over in 1240, finished the church.
The triptych altarpiece, the oldest in the province, dates to around 1450; the main panel is joined to side panels painted on both faces, on two levels. The entire piece depicts scenes from the Passion of Christ. The Crucifixion is the central subject. four times the size of the other panels, over half this panel is gilt. The front side panels show the Washing of the Feet, the Last Supper, the Flagellation and the Judgement of Caiaphas; the rear has the Weeping Women, the Entombment, the Resurrection and the Myrrhbearers. The figures are simple and reduced to their essentials, their movements restrained or even statuesque, their clothing unruffled. The backgrounds are cursory, with the interiors showing only slight attention to geometric perspective. The colors are vivid, with the reds given a particular glow by the gilt background.
en.wikipedia.org