Síelés 1 percben: Az alaptartás

A síelés mozgásainak elsődleges összetevője, legfontosabb eleme az alaptartás. Nemcsak mint egy iskolai tananyagot kell tudni pár másodpercre bemutatni, hanem olyan szintre kell begyakorolni, hogy ha bármilyen mozgást végzünk a sílécen, erre az alapra épüljenek a mozdulatok. Ha váltani kell az alaptartás és a síelésben megszokott tartásunk között, ne lepődjünk meg, hogy rossz beidegzések sokaságát próbáljuk javítani, de nem túl nagy sikerrel.

A síelés alaptartása lényegében megegyezik a legtöbb sport vagy a kondícionális edzések jellemző testtartásával:
A medence és az ágyéki gerinc stabil állásszögét elsősorban a farizmok és a ferde hasizmok tónusa biztosítja. A farizmok egyben a csípőízületben az alsó végtag stabilitását is elősegítik, az x-láb (valgus helyzet) ellen dolgozva.
A háti gerinc görbületét a lapockacsúcsok lezárásával biztosítjuk (pl. trapézizmok alsó szegmense).
Szerencsés lenne, ha mindehhez társulni tudna az állcsúcs hátrahúzása a helyes nyak- és fejtartáshoz.
A sokat hallott „cicahát” vagy előredőlés a háti görbület növekedését és egyben az ágyéki hajlat kiegyenesedését jelenti, a láb felől jövő erők szempontjából pedig instabil, nagy erőkkel tartható csak, a rázkódásokat az ágyéki gerincre terheli. Ezek miatt kifejezetten egészségtelen, nem is hatékony, ezért kerülendő.

Az alsó végtag szempontjából csípőszéles tartásban állunk, az alszárak párhuzamosak, a sílécek lapon vannak.
A bokaízületben aktív (lábháti hajlítás) van, a sípcsont nem támaszkodik a sícipő nyelvére, sem a vádli a cipő hátuljára. A bokaízület igyekszik ezt a hajlított helyzetet a sícipő segítsége nélkül, izommunkával fenntartani.
A térdízület a térdhajlító izmok munkájával segítve enyhén hajlított (tehát nem egy passzív enyhe guggolás, „rogyasztás”, hanem aktívan hajlított ízület).