LUTTER IMRE: Régmúlt karácsonyok nyomában /VERS MINDEGY, KINEK

Kövess minket itt is:
  / lutterimredr  
  / imrelutter  
   / lutterimredr  

Elmúlt karácsonyok emlékét őrzöm.
Keresem a hóban a piros ember nyomát.
Olvadt lábnyomokat, nagy gumicsizmáét.
Zörög fülemben a sztaniol hangja,
amint bontom a szaloncukor
arany csomagolópapírját
kis kezeimmel. Lassan.
Ülök a kanapén, akasztókkal az ölemben.
A tévé fénye meg-megvillan a cukros dobozon,
s várom, hogy nagyanyám,
ez a csöpp, törékeny asszony
megmozgassa a nyikorgó kilincset,
éles barna szemével, barázdás arcával
megjelenjen az ajtóban.
De már nem jön.
Ahogy sok, izgalommal várt
közös karácsonyeste is távolodóban.
Eltűnnek a pontos képek az éjszakák
egyre sűrűbb rengetegében
a hátam mögött,
ahová alig látok,
s oly távol kerülnek,
mint gyermeki fejem fölött
a plafont karcoló csúcsdísz.
Most lenn a tekintet.
Nézem a sáros földet.
A lucskos, barna talajban
friss keréknyomok fodroznak.
Meglátom arcom - apám néz vissza rám,
s a ringó, bugyborékos víz zavarában
a keresett Télapót gondolom
az égről tükröződni.
Kedvem volna angyalt játszani a hóban.
Mint hajdan, gyerekkorban.
De ördögi béklyók csavarozzák
végleg földhöz a lábam.
Földhözragadt emberségem
nem hiszi már a század nagy csillogását.
Felnőttem, vagy a fenyő lett kisebb,
s az álmaim kísértenek ébren.
De a Mikulás nem jön,
s a dió, mogyoró, mák is más ízű,
mint amit anyám a kalácsba sütött.

Lutter Imre:
Régmúlt karácsonyok nyomában

#karácsony #advent #emlék #tél #vers #lutterimre #régmúlt #versmindegykinek