Dr. Bérczi Szaniszló - Időutazás a magyar nyelvben - a beszéd szekerén

Dr. BÉRCZI SZANISZLÓ – fizikus, csillagász, planetológus.
Az ELTE TTK-n szerzett fizikus–csillagász oklevelet (1975), doktorált matematikából (1987), majd a földtudomány (planetológia) kandidátusa (1995) címet szerezte meg. 40 éve tanít az ELTE TTK-n. Korábban a Csillagászati Tanszék (1975–1978) és a Kőzettan–Geokémiai Tanszék tudományos segédmunkatársa (1979), majd az Általános Technika Tanszék tanársegéde (1979–1988), adjunktusa (1988–1994), docense, 2000-től pedig a Fizikai Intézet docense az Anyagfizikai Tanszéken. (2013-tól nyugállományban, önkéntes tanárként dolgozik.) A planetológiában, kozmikus és földi anyagvizsgálatokban, a szimmetria témakörben, valamint az eurázsiai műveltségek fejlődésének témakörében végez kutatásokat. Űrkutató csoportjával szervezi a Hunveyor-Husar gyakorló űrszondamodellek építését. Egyetemi tantárgyai az obszervációs csillagászat (planetológia) és az alkalmazott fizika (mindkettő MSC), az anyagrendszertan és anyagtechnológia, a holdkőzetek és meteoritok, valamint a Szimmetriától a sejtautomatákig című speciálkollégiumok. A Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesületének az elnöke.
Művei: Kristályoktól bolygótestekig című monográfia, amely egyik fő munkája, a Föld típusú bolygókat és a Naprendszer ásványi anyagait (meteoritok, holdkőzetek) tárgyalja (Akadémiai Kiadó, 1991); A műveltség rétegződése: gondolkodási és cselekvési rendszerek (1993).
Oktatási tevékenységét öt egyetemi jegyzet és tankönyv kísérte.
Az MTA Ásvány- és Kőzettani és Geokémiai Bizottsága Geonómiai Tudományos Albizottságának a titkára, valamint a Magyar Asztronautikai Társaság alelnöke.