Megosztottam egy igencsak tanulásos történetet arról, hogy a vallások miképp tartják hazugságban és emberkövetésben a híveket. A reakciókból pedig azt olvastam ki, hogy másoknak is volt ilyen tapasztalatuk.
A kérdés az, hogy ha más is tapasztalt ilyeneket, miért van az, hogy csak néhányan beszélnek? Ha pedig csak néhányan beszélnek, mekkora az esély az ébredésre és a változásra? Ha azok, akik meg lettek szabadítva a hazug vallások börtönéből, nem mondják el, hogy mit tett velük Isten, hogyan kapnának mások is esélyt a szabadulásra?
Avagy, akik megszabadulhattak egy hamis vallás, vagy hitrendszer börtönéből, nem úgy szabadultak-e meg, hogy hallották valakitől, vagy valahonnan, hogy nincs szükség semmilyen vallásra ahhoz, hogy hallhassuk Isten szavát, és hogy Jézus nem alapított semmilyen vallási szervezetet? Ha pedig ők is hallották valakitől, és azáltal esélyt kaptak a szabadulásra, ők miért hallgatnak? Miért fosztják meg embertársaikat annak lehetőségétől, hogy ők is hallják az örömüzenetet, miszerint Isten személyesen beszél mindenkihez, aki őszintén vágyik arra, hogy hallja az Ő szavát? Pál mondja, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által, amelyet a bizonyságtevők elmondanak embertársaiknak, mint ahogy Jézus és az apostolok is tették.
Viszont, ha Isten gyermekei hallgatnak, meghazudtolják a prófétákat, az apostolokat és Jézust, akik az életük árán is beszéltek, és azáltal hazuggá teszik Istent, aki azt mondja, hogy amit sötétben, fülbe súgva hallunk, azt a világosságban a háztetőkről hirdessük.
Vajon szabadnak mondhatja-e magát bárki is, aki el tudja hallgatni, hogyan kapta meg a szabadulás lehetőségét Istentől? Lehetséges-e, hogy sokan önámításban vannak azáltal, hogy azt hiszik, hogy Istenhez tartoznak, mert a múltban volt valamiféle istenélményük, de a jelenben mesteri módon el tudják hallgatni azt, amit velük tett Isten?
Ezt mondja Jézus:
"Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás."
Mt 24:42
"Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem." Jn 4:34
Mi a te eledeled?
Az említett történet:
https://kialtoszo.hu/kell-e-gyulekezetbe-j...
https://kialtoszo.hu/honnet-szarmazik-a-me...
https://kialtoszo.hu/miert-van-ennyi-szenv...
https://kialtoszo.hu/uj-sziv/
Информация по комментариям в разработке