Esik eső, szép csendesen csepereg

Előadó: Piller Pál
Népdal: Esik eső, szép csendesen csepereg

Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmába veszeleg.
Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra,
Legszöbb lányát állítsa ki strázsára!

Édesanyám strázsa kislány nem leszek,
Amott gyünnek a fegyveres vitézek!
De Rózsa Sándor se vette ezt tréfára,
Felpattant az almás deres lovára.

Lova, lova, lova viszi messzire
Egyenest a kerek erdő mélyébe,
De lova lába megbotlott egy gödörbe,
S ott fogták el Rózsa Sándort örökre.

Rózsa Sándort feltették a szekérre,
Úgy vitték a városbíró elébe,
Városbíró, üzeni a kapitány:
Rúzsa Sándor, nem ül többet paripán.

Rózsa Sándor meghagyta azt levélbe
Két gyermekét neveljék fel nevében,
Se csíkósnak, se bojtárnak ne adják,
Ők is csak a betyárságot tanulják.

Édesanyám csikós leszek, nem bojtár,
Bévágtatom az alföldi nagy rónát,
Felnyergelem almásderes lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.

Rózsa Sándor hogyha feltámadhatna,
minden Magyart a lovához rántana!
Csattintaná a daliás ostorát.
Leverné ám az oláhok bocskorát!