Padej- Padé (SRB) Zvona pravoslavne crkve Sv. Nikole- A Szent Miklós ortodox templom harangjai

Padé falu Szerbiában, Vajdaságban, Csóka községben.
Padé Árpád-kori település. Nevét már 1256-ban említette oklevél, mint a Csanád nemzetség ősi birtokát. Padé egykor nem a mai helyén, hanem a mai községtől keletre, a Szelistye nevű dűlőben feküdt. 1333-1334-ben már plebániával is bírt.
A török hódoltság kezdetekor szerbek telepedtek le itt. Az 1557-1558-as összeíráskor a temesvári defterdár 40 családfőt talált itt. 1582-ben Padét csak öt szerb juhász lakta.
A török hódoltság után, 1717-ben már 20 ház állt itt, de lakosai 1725-ben elhagyták és a csanádi tiszttartóság csak lassanként tudta őket ismét összeszedni.
A papi szolgálatot akkortájt a Szegedről kirendelt Takáts Rafael ferences atya látta el.
A görög-keleti szerbeknek 1759-ben már volt itt templomuk.
1779-ben Padé Torontál vármegyéhez tartozott.
1781-ben Ormosdy István pozsonyi lakos vásárolta meg a kincstártól.
1784-ben a kincstár dohánytermelő magyar családokat telepített ide, kiknek száma 1839-ben megszaporodott.
1814-ben Padéi Diván Konstantin, majd Diván György volt a falu földesura.
1842-ben épült római katolikus templom Padéi Diván György költségén.
A jelenlegi görögkeleti temploma 1855-ben épült.

Munkáshiány miatt Szeged környékéről dohánytermesztő magyarokat telepítettek be, majd 1814-ben és 1839-ben újabb betelepítésekre került sor. E betelepítések alkalmával alakult ki, Szerb-Padé mellett a magyarok részére egy új település Újpadé későbbi nevén Magyarpadé.

Padé a trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagykikindai járásához tartozott. 1920-ban az Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatolták. 1924 január elseje jelentős fordulatot hozott Szerbpadé és Magyarpadé életében, mert a minisztériumi rendelet értelmében ekkor egyesült a két falu.

A templom előző harangjait, az első világháborúban elvitték hadi célokra.
A templom tornyában három harang lakik, melyeket a Szabadkai Ferrum öntödében öntöttek.
A harangok alütős rendszerben szólalnak meg, elektromágneses villamosítással.

Nagyharang:
Hangja: A'
Súlya: 500 kg
Alsó átmérője: 94 cm
Ferrum öntöde Szabadkán 1923-ban

Középharang:
Hangja: D''
Súlya: 200 kg
Alsó átmérője: 74 cm
Ferrum öntöde Szabadkán 1923-ban

Kisharang:
Hangja: F''
Súlya: 100 kg
Alsó átmérője: ~60 cm
Ferrum öntöde Szabadkán 1923-ban
.............................................................................................................................................................
Padej je selo u Srbiji, u Vojvodini.
Naselje Padej već se spominje u 1256. godini. Padej se nekada nalazio ne na sadašnjoj lokaciji, već istočno od sadašnjeg sela, u vinogradu zvanom Selišće. 1333-1334. već je imao župu.
Početkom turskog potčinjenja ovde su se naselili Srbi. U popisu stanovništva iz 1557-1558, Temešvarski defterda je ovde zatekao 40 članova porodice. Godine 1582. Padej je nastanjivalo samo pet srpskih pastira.
Posle turskog potčinjavanja, 1717. godine, ovde je već bilo 20 kuća, ali su ih njihovi stanovnici napustili 1725. godine, pa je Čanadska uprava mogla da ih samo polako sakupi.
U to vreme svešteničku službu vršio je otac franjevac Rafael Takats, dodeljen iz Segedina.
Pravoslavni Srbi su ovde već 1759. godine imali crkvu.
1784. godine su se ovde naselile mađarske porodice, čiji se broj povećao 1839. godine.
1814. godine, Konstantin Divan Padejski, a zatim Đerđ Divan bili su vlasnici sela.
Rimokatolička crkva podignuta 1842. godine o trošku Đerđa Divana Padejskoga.
Sadašnja pravoslavna crkva sagrađena je 1855. godine.
Zbog nestašice radne snage, iz okoline Segedina doseljavani su Mađari koji se bave uzgojem duvana, a dalja naseljavanja su bila 1814. i 1839. godine. Povodom ovih preseljenja formirano je novo naselje za Mađare, Novi Padej, kasnije nazvan Mađarski Padej, pored Srpski Padej.
Godine 1920. pripojena je Kraljevini Jugoslaviji. Prvi januar 1924. doneo je značajan preokret u životima Srpskog Padeja i Mađarskog Padeja, jer su prema ministarskom dekretu ta dva sela tada bila ujedinjena.

Prva zvona su bila oduzeta u prvom svetskom ratu.
U tornju crkve nalaze se tri zvona koja su izlivena u livnici Ferrum u Subotici. Imaju padajuće batove i elektromagnetni pogon.

Veliko zvono
Ton: A'
Težina: 500 kg
Prečnik: 94 cm
Livnica Ferrum Subotica 1923.

Srednje zvono:
Ton: D''
Težina: 200 kg
Prečnik: 74 cm
Livnica Ferrum Subotica 1923.

Malo zvono:
Ton: F"
Težina: 100 kg
Prečnik: ~60 cm
Livnica Ferrum Subotica 1923.

Hvala na dozvolu svešteniku Goranu Ivkovu a za zvonjenje Dušku Jančiću i Tiboru Cziniu.