A #16akciónap alkalmából készített #egycipőbenjárunk című videokampányunkhoz Döbrösi Laura színésznő is csatlakozott - az alábbi részben az ő tapasztalatait ismerhetitek meg a munkahelyi szexizmus és a kapcsolati erőszak terén.
A művészvilágban az utóbbi években - hála többek közt a #metoo mozgalomnak, és hazánkban Sárosdi Lilla bátor kiállásának - elindult a diskurzus a szexuális zaklatásról, a toxikus munkahelyi légkörről, a kifogásolható módszerekkel dolgozó rendezőkről, a nők és esetenként férfiak kiszolgáltatottságáról.
Úgy tűnik azonban, hogy ez még nem volt elég a színház és a filmipar gyökeres megreformálásához. Továbbra is mindennaposak a szexista viccek, és a "szereposztó díványon" való kaján gúnyolódás - együtt a feltételezéssel, hogy a színésznők nem a munkájukkal, a tehetségükkel, hanem szexuális szolgáltatások nyújtásával akarnak előrejutni. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a színészi munka sokszor testi közelséget, netán szerelmi jelenet hiteles előadását követeli meg a színésznőtől olyasvalakivel, aki pár perce még sértegette vagy zaklatta. A sértett ezért alaposan mérlegeli, hogy szóvá tegye-e a dolgot, és sokszor inkább a hallgatás mellett dönt.
Szintén a "nőies" viselkedésre nevelés eredménye az, hogy mentegetjük az arra abszolút érdemtelen bántalmazót. Persze, fontos a kapcsolatban az elfogadás, de ennek is van határa. Más elfogadni azt, hogy nem csavarja vissza a kupakot a fogkrémes tubusra, mint azt, hogy le akar törni, le akar nyomni, lelkileg meg akar nyomorítani. A szerető partner örül a párja sikereinek, és a nagy téttel járó események előtt (vizsga, állásinterjú, prezentáció, premier stb.) mindenképp támogatja, hogy a maximumot tudja nyújtani. Erről keveset beszélünk, de nem hagyni valakit aludni szintén a bántalmazás egy formája - ahogy a korábban elhangzott bizalmas információk fegyverként való használata (azaz a bizalommal visszaélés) is.
Laura nyilatkozata megvilágítja, hogy bántalmazás vagy zaklatás esetén azoknak az áldozatoknak is elő kell (?) venniük a színészi képességeiket, akiknek nem ez a foglalkozásuk - illetve a színésznek akkor is, amikor nincs a színpadon, vagy a kamerák előtt. A női szocializáció ugyanis arra sarkallja az áldozatokat, hogy ne szólaljanak fel, ne panaszkodjanak (még a társaság vagy munkahely hangulatáért is ők a felelősek!), hanem tegyenek úgy, mintha minden rendben lenne. Nevessenek a szexista viccen, hunyjanak szemet a k.rvázós beszólás fölött, ami a lelkükbe gázol, - ha pedig otthon van a baj, akkor is szépen mosolyogjanak a közzétett fotókon. Ennek meg kell változnia - igenis jogod van szólni, ha valami sért, vagy fáj!
Информация по комментариям в разработке