Szereplők:
Gondos Eszter, vénlány - SZVRCSEK ANITA
Gondos Regina, vénlány - SZOTÁK ANDREA m.v.
Gondos Magdolna, fiatal lány - HOLOCSY KATALIN
Bakk Lukács, vénlegény, Eszter vőlegénye - TÓTH TIBOR
Préda Máté, vénlegény, Regina vőlegénye - FABÓ TIBOR
Kömény Móka, fiatal legény - HAJDÚ LÁSZLÓ
Kömény Ignácné, Móka anyja - VARSÁNYI MARI
Katolikus pap - MANASES ISTVÁN
Bakkecske - BERNÁTH TAMÁS
I. Vénasszony - LŐRINCZ MARGIT
II. Vénasszony - NÉMETH ICA
III. Vénasszony - MÁK ILDIKÓ
Dobos ember - OLASZ ISTVÁN
Valaki - NAGY LÁSZLÓ
Súgó: BALASKÓ EDIT
Ügyelő: NAGY LÁSZLÓ
Rendező: VIDNYÁNSZKY ATTILA m.v.
Díszlettervező: ONDRASCHEK PÉTER m.v.
Jelmeztervező: ONDRASCHEK PÉTER m.v.
Koreográfus: GEMZA PÉTER m.v.
Rendezőasszisztens: MESINGER NÓRA
Ha létezne tündéri tragikomédia, az Énekes madár műfaji meghatározása valami efféle lehetne. Tamási színháza tündökletes, játékos, szivárványos, boszorkányos és ördöngös, vaskos és sokszor tromfos villanata az időnek, az igazságkereső létnek és az igazságot rejtőztető halálnak.
Egyfajta idő feletti, zárt világban játszódik a történet, konfliktusai ennek belső viszonyaiból születnek. Az idősödő vénlány testvérpár, Gondos Eszter és Regina maga gazdálkodik, küzd a falu előtti megbecsülésért, amelynek „koronája" a férjhez menetelük lehetne. De sem Bakk Lukács, sem Préda Máté nem szerelmes, s emiatt halogatják az esküvőt hosszú évek óta. A férfi-nő csaták, a látszat kikényszerítette találkozások keserű, néha durva szópárbajba torkollnak. Ezekben a dialógusokban még fel-feltűnik a székely góbé tréfás kedve, helyzetkomikumra fogékony alkata, de szó nincs „szivárványos" világról, játékos idillről. A keresztény világkép tükröződik. A szereplők szociális, tanult viselkedésében tükröződik a keresztény kultúra, de nem hatja át őket a szeretet és türelem, féltve őrzött tartásukat folyton megtöri ösztöneik és elfojtott vágyaik kirobbanása. Ennek forrása a zárt világban még élő archaikus-mitikus szokások ismerete, a szerelmi bűbáj, a szerelmi rontás alkalmazása, amelynek nagy tudója Kömény Ignácné. Az ő alakjában tapasztalhatjuk meg ennek a világnak kettősségét, zavaró ellentmondásosságát. Mert ha ő, a népmesékből is ismert áldozatos anya a tudója és kínálója ezeknek a rontó-gyógyító praktikáknak, akkor nem tűnik váratlannak a telihold idején kirobbanó katasztrófa sem.
A világ duális természete nemcsak a kishúgukat szeretet nélkül, de tisztességesen felnevelő vénlányok irigységében, keserű játszmáiban érzékelhető, de a folyton leselkedő Kecske-boszorkány is jelzi, hogy a dolgok bármikor átfordulhatnak a rosszba, pusztítóba. A házaspárrá nem váló öregedő leányok és legények szembesülnek a fiatal generáció, Magdó és Móka életigényeivel. Tisztaságuk, szépségük, és természetességük aktivizálja mindannyiukat. A vonzás-taszítás és a birtoklási vágy egyre nyersebben, egyre agresszívabban hatja át a felgyorsuló eseményeket.
Megállítható-e az erőszak, valósággá válhat a Göncölszekéren a Tejútra emelkedő szerelem álma?
Az Énekes Madár című Népi játék három részben az emberi tisztaság és az igaz szerelem diadala az irigység és a jót mindenáron elpusztítani akaró erők felett. Olyan, mint egy tündérmese, melyben a humor, a könnyes kacagás, az édes évődés, a szárnyaló szerelem mögött fájdalmasan nevetséges, örök érvényű szánalmas emberi sorsok és cselekedetek rejtőznek. A megkeseredett, kényszerházasságba menekülő öregek összefognak a fiatalok tiszta szerelme ellen. A világ és az ember ma ugyanúgy működik, mint Tamási Áron 1933-ban írt művében, azzal a különbséggel, hogy itt a csodák meg is történnek. Talán Önökkel is, ha megnézik ezt a mindenkit magával ragadó, kedves szomorú előadást!
Информация по комментариям в разработке