Csak a szeretet visz, hogy odaérj

Csak a szeretet...
(Szöveg: Pajor Tamás)

Ott maradni a harcban, mikor fárad a kéz
az az egyetlen tarthat, ami több mint ész
csak a szeretet képes,
amire semmi más
hogy elveszhetett az érdek
de élni fog a világ

Az hogy életét adja, ellenségeiért
vérét omlani hagyja, ilyet ki hallott még?

Mindig súgott hogy küzdjél,
látod érdemes volt, többet adott a hűség
mint a pillanatok,
tűzben izzani végig, mint a legelején
csak a szeretet visz, hogy odaérj...

Ohoho...

Csak a szeretet visz, hogy odaérj...

Közeledik az óra, már csak alig elég
haza repül a gólya, tudja az idejét
vár egy terített asztal, körbe millió szék
és ott van akit magasztal
a győztes emberiség...

Mindig súgott hogy küzdjél, látod érdemes volt
többet adott a hűség, mint a pillanatok
tűzben izzani végig, mint a legelején...

csak a szeretet visz, hogy odaérj

ohohoh

csak a szeretet visz, hogy

mindig súgott hogy küzdjél, látod érdemes volt többet adott a hűség mint a pillanatok
tűzben izzani végig, mint a legelején
csak a szeretet visz, hogy odaérj

ohohoh

csak a szeretet visz, hogy odaérj

(mmmm)

csak a szeretet visz, hogy odaérj