Скачать или смотреть „A házasságunk csak kötelesség” – mondta hidegen a vikomt, de az éjszaka felfedte a titkát

A gyertya lángja megremegett a huzatos folyosón, árnyékokat táncoltatva a rideg kőfalakon, amikor a férfi kimondta azokat a szavakat, amelyek egyetlen pillanat alatt zúzták porrá egy fiatal nő minden reményét. A házasságunk csak kötelesség jelentette ki Artúr, a vikomt, és a hangjában nem volt sem harag, sem sajnálat, csupán a rideg, megmásíthatatlan tények súlya, mintha egy üzleti szerződést olvasna fel, nem pedig egy életre szóló szövetséget pecsételne meg. Nem nézett a felesége szemébe, hanem sarkon fordult, és a csizmái határozott, katonás kopogása lassan elhalt a kastély sötétjében, magára hagyva a nőt a nászéjszakájuk hideg csendjében, egy idegen világ közepén. De amit Susan akkor még nem tudott, és amit a világ elől oly gondosan, szinte mániákusan elrejtettek a vastag, mohalepte kőfalak, az az volt, hogy a vikomt jéghideg, áthatolhatatlannak tűnő páncélja alatt egy olyan titok lapult, amely képes volt megváltoztatni mindent. Egy titok, amely csak az éjszaka leple alatt merészkedett elő, amikor a világ aludt, és amelyre a fiatalasszony hamarosan rátalált, amikor a magány szülte kíváncsiság és a kétségbeesés erősebbnek bizonyult a félelemnél. Ez a történet nem csupán egy elhidegült házasságról szól, hanem arról, hogyan találhat utat a fény a legmélyebb, legreménytelenebb sötétségben is, és hogy néha a legnagyobb távolság két ember között nem a fizikai kilométerekben, hanem a ki nem mondott szavakban és eltemetett emlékekben mérhető.

   / @szivekkoronaja