Kovács Nóri - Fekete városban fehér torony látszik

Fekete városban fehér torony látszik,
Látom a rózsámat más ölébe játszik,
sajnálom szólítni, szívét szomorítni,
Szívét a szívemtől elidegenítni.

Csak azt mond meg rózsám, hogy melyik úton mégy el,
Felszántatom én azt aranyos ekével,
Be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel,
Be is boronálom a sűrű könnyeimmel.

A hegyek közt lakom, keress föl galambom,
Csendes folyóvíznek csak zúgását hallom,
a csendes folyóvíz télben elaluszik,
De a gyönge szívem soha meg nem nyugszik.


Három csillag van az égen egy sorba
Három szeretőm van nékem egyforma
Három közül egy az igaz szerető,
A más kettőt verje meg a Teremtő.

Nem jó csillag lett volna énbelőlem,
Nem jól ragyogtam volna fenn az égen,
mikor legszebben kellett vón ragyogni,
akkor mentem a babámat ölelni.


Kútágas gémestől,
Leszakadt vödröstül,
Fölmentem a fára egy almáért,
Nem adom a rózsám száz aranyér'.

Szőrkesztyű, bőrnadrág,
Angyalom ne vedd rá,
Mer' fölmentem a fára egy almáér,
Nem adom a rózsám száz aranyér',