Ez a videó Berta Csaba megindító versét tartalmazza, melynek címe: „Szia, apa”. A mű egy mély és őszinte vallomás az apáról, az elvesztés fájdalmáról, az emlékek erejéről és a szeretetről, amely az időn és téren is átnyúlik.
A vers minden sora megszólítja a szívet - mindazokhoz szól, akik már csak emlékeikben találkozhatnak szerettükkel.
📜 A vers Berta Csaba engedélyével került fel a csatornára.
🙏 Köszönjük neki, hogy megoszthatjuk ezt a különleges alkotást a világgal.
📌 Ha téged is megérintett a vers, ne felejts el feliratkozni, megosztani, vagy kommentben elmondani, mit jelentett számodra ez az üzenet.
-= Eredeti szöveg -=
[ https://poet.hu/vers/214554 ]
Szia, apu. Hát itt vagyok. Eljöttem, hogy lássalak.
S elmondjam, hogy minden este a kapuban vártalak.
Már nem haragszom, hogy nem jöttél, megértem, hogy elköltöztél
Fényévekre messze tőlem, csillagfények tengerébe,
A mindenható országába, oda fel, egy szebb világba.
Figyelsz, apu? Kérdezhetek? Nem zavarlak? Leülhetek?
Csak ide le, a keresztfádhoz. Vagy ehhez a rózsaszálhoz.
Szíved legszebb virágához.
Ugye örülsz, hogy eljöttem? Látod, milyen nagyra nőttem?
Tudod, apu, ha együtt lennénk, egy pohár borral ünnepelnénk.
Mi férfiak kezet ráznánk, s többé soha el nem válnánk.
Itt és most ezt nem tehetem. De minden percben itt vagy velem.
Felkelő nap sugarában, nyíló virág illatában,
Reggel együtt indulunk, este együtt érkezünk,
S minden édes pillanatban összeér a két kezünk.
Информация по комментариям в разработке