Régóta állhat itt, elbújva. De csak most találtam rá. Pedig nem ezt kerestem. Ám eddig számomra ismeretlen területre vetődve így áll elém hirtelen ez a masina. Milyen jól néz ki ezzel a rengeteg graffitivel, mindenféle más festegetéssel is. És a környezete is hozzáad az élményhez, hiszen vadromantikus, olyan mintha a sínek, amelyeken áll, eleve egy erdőn futottak volna keresztül mindig is.
Amúgy csak az egyik oldalról érkezve lehet megközelíteni ezt a mozdonyt, ami miatt az egész a meglepetés erejével hat, ahogy hirtelen előbukkan a növényzetből. Olyan, mintha természetes életterén kívül állna ez a nagy gép, kijött egyet a természetbe, intézett magának ehhez sínpárt is. A másik irány, ahonnan jöhetne a felfedező ugyanis kizárható, mégpedig azért, mert – és egyben ez annak a rejtélynek a kulcsa is, hogy mit keres itt egy mozdony –, ott van a mozdonyremíz. E telephelyre is simán be lehet jutni, ugyanis egyszerűen nincs elkerítve.
Úgyhogy miután eleget csodálta az ember az erdei mozdonyt, ha tovább megy a sínek mentén, nemsokára akadálytalanul beér ezeknek a gépeknek a kórházába. Itt javítják ugyanis őket. A látogatást azonban nem ajánlom, mert (bár gond nélkül be lehet jutni, izginek is tűnik az egész, vannak ott régi, üresen álló épületek, újabb mozdonyok) emberekkel is lehet találkozni, mégpedig olyanokkal, akik ott dolgoznak, plusz be is van kamerázva a terület. Össze is futok a munkaideje lejártával épp hazafelé induló egyikükkel, aki kedvesen figyelmeztet, hogy na. Úgyhogy vissza ide, a kiszökött mozdonyhoz. A sínpárját is benőtte a növényzet, és mellette számos további rozsdásodó sínpár, váltó van még. Azt hihetnénk tehát, hogy megszüntetett vasúti vonalakat látunk. De nem: az említett munkás elmondása szerint ezek csak a mozdonyok ide-oda mozgatására, a javító részlegen belüli helyváltoztatására kiépített sínpárok, és bár a növényzettől nem látszik, nem vezetnek messzire.
Különben az egész környék igen lepusztult: ameddig belátni a depót, annak az épületei is, de a környékükön számunkra még érdekesebb objektumai is vannak az elhanyagoltságnak. Például ettől a sziesztára kimerészkedett mozdonytól nem messze ott egy dupla medencés olajfürdő. Csak úgy, olajjal telve, de szemmel láthatóan régen kihasználatlanul. Szerencséje van ennek az öreg masinának, itt, ebben a kis erdőben – rengeteg társát ugyanis beolvasztották. A legutóbbi nagyobb ilyen akció kilenc éve volt, igaz, akkor még ennél az itteninél is régebbi, a gőzösök korszakából származó elődeit semmisítették meg.
Több évtizede van ilyen leromlóban ez a depó is, meg a környéke – aki azonban régebben jött Váradra vasúton, rendezettebb képet láthatott elfutni az ablak előtt: akkor a gőzmozdonyok szépen, sorba állítva, vakvágányokra tolva, forgalomból kivonva idézték a régebbi korokat. Manapság már csak még használatban lévő, de javításra szoruló gépek vannak a depó területén – na meg ez az egy, a látogatók által szépre sminkelt, örök szabadságát töltő példány. Igaz, ez valamivel fiatalabb, már nem gőzgéppel üzemelt.
A többit, ennek az ősapáit is szétvágták és beolvasztották az évek során. És sorra fogyatkoztak a telephelyen dolgozók is. Ugyanis egyre kevesebb szerelőt tudott foglalkoztatni a vasút, úgyhogy jelentős részüket elbocsátotta. Pedig szép múltja van a nagyváradi mozdonydepónak.
Tizenegy hektáron terült el a fénykorában, ezzel a mai Románia nyugati részének egyik legnagyobb ilyen létesítménye volt. A kommunizmus idején megmaradt kiemelt fontossága, de akkoriban kiemelten őrizték is, mint valami katonai létesítményt. És tízesével álltak a területén a két világháború között gyártott mozdonyok is. Egyes magyarázatok szerint azért nem semmisítették meg ezeket a kommunisták – bár közben már áttértek a villamosított vonalakra, illetve a dízel meghajtásra –, mert a szovjet tábort átható egyik doktrína szerint esély volt a harmadik világháború kitörésére, és ennek esetén tartalékként számítottak a gőzösökre.
Nem ezen a helyszínen ugyan, de mégis van két túlélő a gőzmozdonyok közül is. Azok megúszták a beolvasztást, ugyancsak innen választották ki, és szállították át őket Aradra, hogy felújítsák, ugyanakkor részben kibelezzék, ipartörténeti látványosságot csinálva belőlük. Ezek ketten ismertebbek, ugyanis manapság a nagyváradi központi pályaudvar területén találhatók, megcsodálhatók, körbejárhatók – de ezek is méltatlan, katasztrofálisan lepusztult tájban állnak.
Az egyik megmentett gőzmozdony 2010. augusztusa óta látható a mostani helyén, az állomáson, a másikuk nem tudom, mióta, arról nem találtam adatot. Ezek Resicán készültek, az 1930-as évek végén, és csak az 1970-es években vonták ki őket a forgalomból.
Még több részlet a blogomban: https://mesenincs.blog.hu/2020/05/10/...
Информация по комментариям в разработке