Böjte Csaba: „Mindig bízzunk a holnapban!”

Harmadjára rendezte meg Mórahalom nemzeti ünnepünk előestéjén a Homokhátság Búcsúját, mely a térség határain túlnyúlva ezrek szívében marad örök emlék. A szabadtéri szentmisét idén is a ROLE zenekar koncertje előzte meg, majd Böjte Csaba atya és a környék plébánosainak részvételével kezdődött a közös imádság. Az eseményen – melynek úgy tűnik az égiek is kedvezni szerettek volna a szép idővel - Nógrádi Zoltán polgármester adta át a Homokhátság Díjat és államalapítónkról emlékezett meg köszöntőjében.
2015. augusztus 19-én több mint kétezren voltak részesei a Homokhátság lakóinak összetartozását jelképező Szent István Kenyere búcsúnak. Több környékbeli településről zarándokcsoportok zászlókkal, keresztekkel és énekelve vonultak be a Szent László templom mögötti árnyas parkba. A zákányszékiek idén is igazi zarándokmenetet vállalva gyalogosan érkeztek a búcsúra, ezzel erősítve az esemény összetartó, lélekre ható mivoltát. A koncertet meg-megszakítva csatlakoztak a közönséghez újabb zarándokcsoportok például Baksról, Ópusztaszerről, Ruzsáról, Röszkéről, Szentmihályról vagy Tiszaszigetről. A szentmise elején Nógrádi Zoltán köszöntötte a megjelenteket, kiemelve Böjte Csabát, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány életrehívóját. A ferences rendi szerzetes több száz erdélyi kisgyermeket patronál alapítványán keresztül, s nagy szeretettel beszélt erről a misszióról példabeszédében is. A szentmise előtt az árvákat segítő gyermekvédelmi központoknak gyűjtöttek adományokat.
A Homokhátság Díjat, - melyet tavaly adtak át először a búcsú alkalmából - idén Balog József, mórahalmi születésű matematikus professzornak adományozta a térség. A kitüntetést édesanyja vehette át Egyesült Államokban dolgozó fia helyett Nógrádi Zoltán polgármestertől.
A térség összes plébánosának kíséretében zajló szentmisét Böjte Csaba mutatta be, akinek elgondolkodtató szavait érdemes volt figyelemmel kísérni. Az atya beszélt a létezés, az alkotás öröméről, a reményről, s legfőbb üzenete a homokháti keresztény gyülekezetnek: „Mindig bízzunk a holnapban!".
A szentmise után a város utcáin vezető gyertyás körmenet volt az este másik emlékezetes része, a zarándokok énekétől zengő belváros minden járókelőt megállásra késztetett, s az új kenyér megáldásával méltó véget ért a Homokhátság Búcsúja. Az Aranyszöm Rendezvényházba érkező körmenetet óriásbográcsban főtt bivalygulyással vendégelte meg a város, aminek elfogyasztása mellett ki Böjte Csaba korábban elhangzó szavait vitatta meg, ki pedig rég nem látott ismerőssel beszélgetett jóízűt. Egy biztos: mindenki vitt valamit haza szívében, s a Homokhátság közössége még inkább megerősítette összetartozását.